A következő vasárnap Szombathelyen izgalmas baranyai derbi vár ránk, amikor a helyi csapat a Kozármisleny ellen lép pályára. Sajnos, Szentlőrincen senki sem tud arról, hogy NB II-es rangadót rendeznek. A helyiek érdektelensége sokkoló, hiszen Waltner Róbert csapata az ötödik helyen áll a tabellán.

Két finn férfi érkezik a városba, akiknek közeli családi kapcsolatai vannak a helybeliekkel. A Szigetváron élő borászok elmondják, hogy 15 éve vásárolták meg a szőlőbirtokukat, ahol kiváló borokat készítenek a helyi szőlőből. Még megemlítik, hogy eszük ágában sincs feladni a hazájuk iránti szeretetüket, és támogatják a gyümölcs- és borászati hagyományokat.

A Szentlőrinc–Szlatina HÉV-társaság 1895-ben építette meg a vasútvonalat, amely összekötötte a Dél-Dunántúlt a Dráva és Száva között. Az újonnan felújított vonal ma már modern kényelmet biztosít az utasoknak, például fedett biciklitárolókkal, amelyek megkönnyítik a közlekedést a vasútig. Ez a fejlesztés különösen fontos a helyi gazdaság fellendítése érdekében.

A település azonban nem mentes a múlt árnyaitól sem. A Trianon következményeként a vasútvonal szétválasztotta a térséget, a forgalom nagy része megszűnt, ami súlyosan érintette a helyi közlekedést. A környék gazdaságának hanyatlása egyértelmű, hiszen a lakosság száma folyamatosan csökken, és a fiatalok elhagyják ezt a vidéket a jobb lehetőségek keresése érdekében.

A helyi fiatalok, mint Amanda és Dorina, mindketten szakiskolába járnak, és a vendéglátós szakmát tanulják. Kifejezik, hogy nincs igazán jövőjük a városban, ahol élnek, ezért szeretnének elköltözni, hogy egy jobb életet találjanak, akár külföldre is. A fiatalok álmai között szerepel Svájc, Németország, sőt még Belgium is, azonban itt már mindenki számára világos, hogy a jövő nem bölcsődében fogant vágyálom.

A HÉV-állomás melletti megállóban egy figyelemre méltó emléktábla is található, amely méltó módon árulkodik a város történelméről. Az állomás, amely a hortobágyi munkatáborokba indította az ormánsági családokat, szomorú múltat idéz fel. Az itt élők közül sokan a rendszerváltás előttig földműveléssel foglalkoztak, ám mára szinte ember alig maradt az Őrségben.

Miközben több funkciójú várakozónk van a vonatra, ne felejtsük el, hogy a helyi összefogás és a közösség támogatása nélkülözhetetlen a település jövője szempontjából. Az itt élők egyértelműen vágynak a változásra, és ha a kormány is komolyan véve a segítséget, akkor talán elérhetjük, hogy a svájci meló helyett a helyi közösségben találjanak megélhetést. Ez a jövő perspektívája mindenki számára.