Ez a különleges társasjáték négy játékostól indul, akik saját bábui segítségével versenyeznek. A tábla, amelyen játszanak, egyedi kockakombinációkat igényel, és a cél, hogy minél gyorsabban eljussanak a táblán található kijelölt sarokig – mindeközben blokkolva az ellenfeleiket. A játék szimbolizálja a börtön szigorú korlátait, és a célja, hogy a játékosok a többiekkel együtt kijussanak, még ha ez csupán szimbolikus szintén is.

Alejandro Olmos, a Nemzeti Antropológiai és Történettudományi Egyetem szakértője, aki a közép-amerikai játékok specialistája, már évek óta tanulmányozza és játssza a Poleanát. Az ő kutatásai révén sokan megismerhették ezt a játékot, amelynek eredete az ősi indiai chaupar (vagy pachisi) játékig nyúlik vissza, melynek állítólagos régészeti nyomai Krisztus után 600-ra vezethetők vissza.

A játék a brit gyarmatosítás következtében eljutott különböző nyugati országokba, ahol Ludo, Aggravation és Parcheesi néven vált ismertté. Az 1940-es évek környékén terjedt el Mexikóváros elítéltjeinek között, és a valószínűség szerint a Lecumberri börtön volt a helyszín, megtartva a poleana tábla geometriai formáit. Itt alkalmasnak találták arra, hogy a börtönlét nehézségeit és a játék szabályait felfedezzék, új neve és szabályrendszere is itt alakult ki.

Ez a társasjáték érdekes társadalmi dinamika által kísérletét is magában hordozza. Mexikóban a poleana nem csupán szórakozás, hanem a börtönévek brutális mivoltának mértékét is hordozza, ahogyan Olmos fogalmazott: „A hibákat nem bocsátják meg.” Ez a mondat rámutat arra, hogy a játék a szerencsén túl matematikai számításokat is igényel, ami újabb mélységet ad a játéknak.

A jövőben talán ez a játék új utakat nyithat meg az elítéltek rehabilitációjában, és lehetőséget adhat arra, hogy a börtönből kilépve a játék részeként a társadalomba is visszailleszkedhessenek.