2021-ben bombaként robbant a hír, hogy a lábasfejűek, köztük a tintahalak, intelligenciájuk révén felülmúlják a kutatók korábbi elképzeléseit. A mélyreható kutatások során a tintahalak tanulási és alkalmazkodási képességei olyan szintre fejlődtek, hogy a víz alatti világban maximálisan ki tudják használni adottságaikat, ráadásul a különböző tesztek, mint például a hírhedt nyálkás cukor-kísérlet alátámasztják ezt az állítást.

A nyálkás cukros teszt lényege, hogy ha egy gyermek elég önuralmat gyakorol, és 15 percig nem eszi meg a szeme előtt lévő mennyei nyalánkságot, akkor negyedóra múlva egy másikat kap. Ez a késleltetés képes a jövő tervezésére utalni, amivel a korai állatvilág tudományának új kapui nyíltak meg.

Alexander Schnell, a Cambridge-i Egyetem viselkedésökológusa és csapata kifejlesztett egy innovatív kísérletet, amelyben a tintahalakat különleges tartályokba helyezték, ahol két zárt kamra volt, átlátszó ajtókkal, így az állatok betekinthettek a mellettük lévő kamrákban található éttermekbe. Az egyik kamrában egy kevésbé népszerű nyers királyrák, míg a másikban egy vonzóbb garnélarák várta őket. Az érdekesség, hogy a tintahalak türelemmel vártak, hogy a finomabb falatot kapják, ha az a másik kamrában elérhető volt.

A kutatók megfigyelték, hogy a tintahalak akár 50-130 másodpercig is képesek voltak várakozni, ami kifejezetten figyelemre méltó, mert ez a türelem a magasabb rendű gerincesekre, például csimpánzokra, varjakra és papagájokra jellemző. Az kísérlet másik része a tintahal tanulási képességeit mérte: a kutatók két különböző vizuális jelet használtak, egy szürke és egy fehér négyzetet. A helyes választás után finom falatot kaptak, és amikor megtanulták az összefüggést, a jelzés is változott.

A kutatás eredménye sürgeti a rangsorolást, hogy a tintahal képes saját magát ellenőrzésbe vonni, ami jelen esetben a táplálékszerzés módszereit is befolyásolja. Érdekes módon a tintahalak nem használnak eszközöket, és nem tárolják az élelmiszert, különbséget tesznek az élelemkeresés módszereiben. A kutatók gyanítják, hogy a késleltetett kielégülés képessége összefügghet azzal, ahogyan a tintahal táplálékot keres.

Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, mivel a tintahalak nagy része álcázással támadja meg a nagyobb tengeri prédákat. Mindez arra utalhat, hogy a késleltetett kielégülés a tintahalak rejtett intellektusának mellékterméke. Képességeik összessége ebben az értelemben olyan párhuzamokat vonhat más, rendkívül eltérő életmódot folytató fajok között is, amelyek szintén fejlett viselkedési mintákat és kognitív képességeket mutathatnak fel. Érdemes tehát megfigyelni, hogy a tinta organizmusok milyen más titkos képességeket rejtegetnek még!