Októberben, a közelgő elnökválasztások utolsó napjaiban Joe Rogan, a népszerű podcaster egy különleges interjút készített Donald Trump volt elnökkel a texasi Austinban. Rogan világossá tette, hogy Kamala Harris, az aktuális alelnök kampányfőnökével is tervezett találkozót, de az interjú feltételei közül egyik sem volt megfelelő számára.

Egyesek arroganciának tartják, hogy Rogan elutasította Harris interjúját, azonban érdemes átgondolni, hogy a hagyományos médiához képest Rogan sokkal nagyobb befolyással bír. Ő a legnépszerűbb podcaster az Egyesült Államokban, több millió követővel. Az ő stúdiója nem csupán egy közvetítő platform: sokkal inkább a politikai diskurzus új tengelyévé vált. Az interjú, amit Trumpal készített, több mint 40 millió megtekintést generált YouTube-on egy hét alatt, míg Harris interjúja a Fox News-on csak 8 millió nézőt vonzott élő adásban, plusz 6,5 milliót YouTube-on.

Ez a trend jól mutatja, hogyan változott meg a közönség médiafogyasztási szokása. A Pew Research Center 2021-es adatgyűjtése szerint a hagyományos média - mint a The New York Times és a CNN - már nem felel meg az aktuális igényeknek. Ma Joe Rogan és Elon Musk a mainstream média arcaivá váltak, élvezve a közönség figyelmét, amelyet a hagyományos hírcsatornák nem tudnak már biztosítani. Ezen felül nem csak politikai értekezletek zajlanak, hanem a politikai személyiségek a közösségi média influenszer képét építik, amellyel nagymértékben formálják a politikai diskurzust.

A digitális korszakban a közönség tájékozódási preferenciái megváltoztak, 2024-re a felnőttek 63%-a még mindig a televíziót részesíti előnyben, de 54%-uk már a közösségi médiából szerzi az információit. A hagyományos újságírás nem tudja már visszahozni a régi modellek stabilitását, hiszen a hirdetési költések a Google és a Meta felé áramlanak, így a jövője egyre kétségesebb.

Kiemelkedő példa erre Vivek Ramaswamy, a volt republikánus elnökjelölt, aki a Rumble videóplatformba fektetett be. Csak a felnőttfogyasztás emelkedése és az alternatív sajtó térnyerése bizonyítja, hogy egy teljes új médiakörnyezet van kialakulóban, amely a politikai diskurzos így nem csupán tisztán információcseréről szól, hanem szórakoztatásról is.

Mi történik ezután? A jövő kérdése, hogy hogyan találják meg a politikai szereplők a helyüket ebben az új környezetben, ahol a hirdetés, a szóbeszéd és a nem hivatalos információforrások dominálnak. Ami biztos: 2024-re a hagyományos újságírás már nem lesz képes a régi ügyfélkapcsolatokat fenntartani. Az újságírás jövője olyan kihívásokkal néz szembe, ami döntően befolyásolja a politikai táját.