A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkorban az anyai szeretet és figyelem hiánya olyan mély nyomokat hagyhat a lelkünkben, amelyek felnőttkorban is kihatnak ránk. Gyakori tapasztalat, hogy a gyermekek úgy érzik, nem érdemlik meg az anyai szeretetet, és ez a gondolat a későbbi kapcsolataikban is megjelenik. Az anyaságot idealizáló társadalmi normák miatt sokszor tabuként élünk meg, ha a szüleinkkel kapcsolatos érzéseinket kifejezzük.

Susan Forward, aki nemcsak a pszichológia területén számít elismert szerzőnek, de megannyi bestseller írója is, belemerül ebbe a témába legújabb könyvében, "Anyák, akik nem tudnak szeretni" címmel. Forward számba veszi azokat az élményeket, amelyek miatt sok nő érezheti úgy, hogy nem kapja meg az anyai támogatást, amelyre vágyik.

A tökéletes anya mítosza azt sugallja, hogy minden anyának folyamatosan érzelmi támogatást kellene nyújtania a gyermekének. A valóság azonban az, hogy az anyák is emberek, akik időnként fáradtak, frusztráltak, vagy éppen saját problémáikra koncentrálnak. Ezzel együtt az, hogy néha nem tudnak a gyermek igényeihez alkalmazkodni, nem jelenti azt, hogy nem szeretik őket.

Az egészséges anya–gyermek kapcsolat jellemzője a bizalom, amely a nyílt kommunikáción és a kölcsönös tiszteleten alapul. A megfelelő keretek között, amikor az anya támogató, de nem ellenállhatatlan, a gyermek biztonságban érzi magát, és fejlődik az érzelmi intelligenciája.

Ezen kívül Forward hangsúlyozza, hogy az anyák gyakran saját, megoldatlan traumáikra reagálnak, amelyeket nem illesztenek a lányukkal való kapcsolatra. Ha egy anya saját igényei és vágyai elnyomják gyermekének szükségleteit, az súlyosan befolyásolhatja a lány fejlődését.

A narcisztikus anyák különösen nehezen tudják kezelni a lányuk önállósodását, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. Gyakori, hogy ezek az anyák csak akkor képesek szeretni, ha a lányuk megfelel az elképzeléseiknek vagy igényeiknek, ami végső soron a lányok önértékelésére is káros hatással van.

Különböző pszichológiai elméletek és terápiás modell létezik, amelyek segíthetnek a felnőtteknek feldolgozni gyermekkori tapasztalataikat, és megtanulni a szülei által átélt hiányosságok megértését. A terápia során lehetőség nyílik arra, hogy a felnőttek újraértékeljék gyermekkori élményeiket, és fejlődjenek az érzelmi kapcsolatok terén. Ezen keresztül tanulják meg, hogy a szeretetet nem kell kiérdemelni, hanem természetes és feltétel nélküli élmény kell, hogy legyen.