A forradalmi események története

2010. december 17-én Mohamed el-Búazizí, egy fiatal tunéziai utcai árus, gyújtott magára, tiltakozva a hatóságok zaklatása ellen. E tettével indult el a tunéziai forradalom, amely végül január 14-én Zín el-Ábidién ben Ali diktátor lemondásához vezetett. El-Búazizí életét vesztette a sérülései következtében, de tettének hatásai sokkal messzebbre nyúltak.

A tunéziai események nyomán sorra dőltek meg a diktatúrák az arab világban. Egyiptomban, Líbiában és Jemenben hosszas uralom után elmozdították a hatalmon lévő elnököket, míg Szíriában polgárháború tört ki, amely azóta is tart. E híres arab tavasz kezdetén sokan reméltek egy új demokratikus jövőt, azonban a helyzet sok országban nem úgy alakult, ahogy várták.

Tunéziát sokáig a pozitív példa jelképeként emlegették, hiszen itt tűnt úgy, hogy a demokratikus változások tartósabbak és sikeresebbek lehetnek. Az iszlamista Ennahda mozgalom 2011 után került hatalomra, azonban a politikai válságok következtében a helyzet az utóbbi években egyre bonyolultabbá vált.

A gazdasági problémák, a magas munkanélküliség és a korrupció egyre inkább nehezítette a képet. 2023-ra a GDP növekedés csupán 0,4 százalékra süllyedt, miközben a munkanélküliség szintje megugrott. Az elvándorlás is egyre jellemzőbb, fiatalok ezrei keresnek lehetőséget külföldön. A külföldi befektetők elpártolását nem segítette a politikai bizonytalanság sem.

Szaíd diktatúrája

Kaisz Szaíd jogász 2019-ben nyert elnökválasztást 72,7 százalékkal, azonban elnöksége alatt a koronavírus-járvány fokozta a gazdasági válságot. Szaíd autoriter lépések sorozatát tette, miután 2021 júliusában alkotmányellenesen feloszlatta a parlamentet, és rendeleti kormányzásba kezdett. Ellenzéke szerint államcsínyt hajtott végre, azonban ő jogszerű lépésnek nevezte döntéseit.

2022-ben elfogadta a 54. rendeletet, amely a „hamis információkat” közlő újságírókat lehetővé teszi börtönbe zárni, ami komoly aggodalmakat vetett fel a sajtószabadság terén. A helyi újságírói szövetség szerint több mint 60 újságíró tartózkodik börtönben a rendelet miatt, ami súlyos következményekkel jár a demokratikus intézmények megmaradására.

Az elnökválasztás körüli helyzet

A közelgő elnökválasztás feszültséget teremtett, mivel a választási bizottság mindössze három jelöltet hagyott jóvá, köztük a jelenlegi elnököt. Az ellenzéki hangok is egyre erősebbé váltak, sokan illegitimnek nevezik a választási folyamatot. A Nemzeti Megmentési Front nem hajlandó részt venni a választásokon, miután a független megfigyelők kizárásra kerültek, ez pedig tovább csökkenti a demokratikus folyamatokba vetett bizalmat.

A választói részvétel szintje úgy tűnik, hogy kulcsfontosságú lesz, hogy a társadalom mennyire támogatja Szaíd rezsimjét. A választás végkimenetele nem csupán a tunéziai demokrácia jövője szempontjából, hanem a régió stabilitása szempontjából is meghatározó lehet.