A lassan három éve tartó konfliktus 1000. napján Bendarzsevszkij Anton és elemző csapata azt vizsgálta, hogy mik vezettek a háború kirobbanásához, és hogyan lehetne azt lezárni. A téma mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a közelmúlt szovjet–orosz történelmének ciklikusságára való figyelemfelhívás. E ciklusok során a Szovjetunió összeomlása utáni válságok és a 2000-es évek eleje közötti gazdasági fellendülés váltakozása figyelhető meg.

Elemzés során érintették Vlagyimir Putyin ideológiai fejlődését is. 2000 előtt a vezető határozottan elutasított minden olyan feltételezést, ami a Krím félsziget elcsatolásával foglalkozott. Az évtized közepétől azonban egyre inkább magáévá tette a korai orosz birodalmi eszméket, megkérdőjelezve Ukrajna állami jellegét és nemzeti identitását.

A posztszovjet térség szakértője egyértelműen megállapította, hogy Putyin jelenlegi politikai lépései a Szovjetunió és a II. világháborút követő keleti blokk újjáélesztésére irányulnak.

Ezen felül a NATO szerepe is megváltozott. A korábbi évtizedek során a NATO tagállamai jelentős katonai költségvetéseket nem tartottak szükségesnek, mivel úgy vélték, demokratikus államok nem háborúznak egymással. Viszont a 2014-es Krím annektálás után a NATO új célt nyert, és a tagországok felismerték a katonai költségek növelésének szükségességét.

Az orosz-ukrán konfliktus lehetséges jövőbeli alakulásáról is szó esett. Bendarzsevszkij Anton véleménye szerint Donald Trump második elnöksége elhozhatja a meglepetéseket a háború lezárása kapcsán, mivel Moszkva sem tudja pontosan, mit tervez a volt elnök, ami Ukrajna számára kedvező lehet.

A legfrissebb tendenciák azt mutatják, hogy Oroszország tekintetében a célok némileg csökkentek. Az elmúlt hónapok során tapasztalt fokozatos előrenyomulásuk egyre nehezebb, és a várt eredmények várhatóan nem fognak megvalósulni. Ha Oroszország megszerezné Ukrajnát, egy olyan rendszert alakíthatna ki, mint amilyen a kommunista Szovjetunió idején működött.

Érdekes megfigyelni a konfliktus során bekövetkezett változásokat, különösen a külföldi önkéntes katonák mozgósítását. A konfliktus felnagyította a helyzetet, hiszen észak-koreai katonák megjelenése új dimenziót adott a harcoknak. Az ilyen jellegű nemzetközi beavatkozások a konfliktus felnagyításához vezethetnek, ami a III. világháború kirobbanásához is hozzájárulhat, ha a nagyhatalmak bevonódnak.