A kiállítás hatása lenyűgöző, hiszen nem szükséges hozzá tíz méteres nagyságú termeket elképzelni. Sötét falak között bontakoznak ki az események, a gondolatok vizuális trükkök és egyszerű események formájában, így válik a közönség számára érthetővé a kiállítás üzenete. De miért is lett a címe Csend?

Az egyik mellékhelyiségben található egy régebbi interjúrészlet Bill Violáról, ahol kifejti, hogy a videóművészet világában sokan csak a vizualitásra összpontosítanak, pedig saját tapasztalata szerint a hang legalább olyan fontos, mint a kép. Emlékei között felidézi, amikor még fiatal művészként apja New York-i lakásában arra figyelmeztette: „Hallod ezt?”

A fiatal Viola először azt hitte, valamilyen zajra figyelmes, de valójában a világ folyamatos hangjaira utalt, mint például az autók, a szél és az emberek által keltett zörejek összességére. Ez a hangmassza, amely körülveszi őt, természetes volt számára, így nem is volt tudatában a környezete hatásainak.

Bill Viola tudatosan válogatott zörejeket és effekteket alkotásaiban, amelyek harmonikus összhangot képeznek, még akkor is, ha nem valós hangszerek birtoklásával jönnek létre. Állítása szerint egy süketszobában sincs tényleges csend, hiszen a légzés és a szívverés is különböző frekvenciákon hallható.

A hang komponálása így alapvető lett minden munkájában, beleértve a némán futó videókat is. Ebből a szemszögből három alkotása, amelyek a Millennium Házába kerültek, a Néma hegy, A találkozás és Ősök címet viselik. Az utolsó két darab a sivatagban játszódik, míg az első a mesterséges terek világában. A Néma hegy a budapesti kiállítás magja, ahol a képernyőn két karakter, bár egy térben tartózkodik, a dupla képernyő miatt külön világokat él meg.

A kiállítás arra figyelmeztet, hogy szükség van egy kis időre és elzárkózásra a külvilágtól, hogy valódi hatást érhessünk el. Ez a koncentráció elsőre nehézségeket jelenthet, ám végül transzszerű állapotot eredményez, amely lehetővé teszi a szabad asszociációs gondolkodást. Az egyszerű történetek így teljessé válnak.

A vetítőgépek, amelyeken a videókat látjuk, a kiállítóteremhez képest aprónak tűnhetnek, ám ennek racionális magyarázata van. Petrányi Zsolt kurátor kiemelte, hogy Bill Viola műveinél kulcsfontosságú a technikai felbontás és a színvilág, amit a művész használt, ezáltal alkotásait nem szabad más felületekre adaptálni.

Bár a kiállítás szervezői interjút szerettek volna készíteni a művésszel, ez már nem került sorra, mivel tavasszal nem kívánt beszélgetni, mindezek tudatában senki sem sejtette, hogy miért.

Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója a megnyitón elmondta, hogy ez Bill Viola első önálló tárlata Magyarországon, és egyik utolsó munkája volt, melynek különleges filozófiai tartalmú elemei a látogatók számára ismereteket nyújthatnak.

A kiállításhoz kapcsolódik egy alagsori installáció, A csend hangjai, amely alternatív videókiállításokat vonultat fel hallássérült és halló fiatalok munkáiból. A két kiállítás összefonódik, így különböző aspektusból mutatják be a hang lényegét, érzékelését és jelentését.

A Csend című kiállítás 2024. november 22-től 2025. március 30-ig látogatható a Városligetben, kísérőprogramokkal, mint videós workshopok, különleges tárlatvezetések, előadások és iskolai foglalkozások.