Az 1956-os forradalom leverését követően több mint 200 ezer magyar, és a Magyarországon tartózkodó külföldi, többségében észak-koreai állampolgár hagyta el Magyarországot, akik közül körülbelül 180 ezer fő rendezkedett be hosszabb távra más országokban. A menekültek legnagyobb része az Egyesült Államokba került (40 ezer fő), de Kanada (27 ezer fő), az Egyesült Királyság (21 ezer fő), Ausztria (19 ezer fő), az NSZK (15 ezer fő), Franciaország, Svájc és Ausztrália (12-12 ezer fő) szintén jelentős számú menekültet fogadott be.

A menekültek útja jellemzően Ausztrián, majd az osztrák határ lezárása után Jugoszlávián át vezetett a nyugati országokba. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága keretein belül, a felelősségmegosztás gyakorlatán alapuló globális menekültbefogadási akció keretein belül csaknem fele a világ országainak, Venezuelától Izraelen és Törökországon át Új-Zélandig részt vett a magyar menekültek fogadásában. Az akkori Európában a menekültválság nem jelentett újdonságot, évtizedek óta állandó problémának számított, amit több globális konfliktus is fokozott.

Bár a magyar menekültválság idején az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága "mindössze" 1,7 millió menekültet tartott nyilván, a második világháborút követően ennél sokkal több embert érintett a kényszerű migráció. Az események akkoriban számos országban fontos hatásokat gyakoroltak a menekültpolitikákra. A magyar menekültek befogadása különösen jelentős szerepet játszott abban, ahogyan a globális humanitárius gyakorlatok fejlődtek. Az 1951-es menekültügyi egyezmény rugalmas értelmezése lehetővé tette, hogy a menekült státuszra jelentkezők körét kiterjesszék a magyarokra. Ez a gyakorlat különösen sikeres volt azokon a helyeken, ahol a menekültek befogadása a lakosság aktív részvételét igényelte.

Norvégiában, ahol a menekültbefogadás kultúrájának nem voltak jelentős hagyományai, a lakosság sikeresen bekapcsolódott a menekültek támogatásába. Az ország decentralizált, önkormányzatokra támaszkodó szervezete révén sok ember uniós ko-alapítványi, menekültügyi gyakorlata indult el. Az 1956-os menekültválság hatásai a civil aktivizmus felerősödéséhez és új kapcsolatok kialakulásához vezettek.

A magyar menekültek megsegítése számos nemzetközi szervezet számára is fontos lépésnek bizonyult, amely hozzájárult a menekültpolitikák és a humanitárius gyakorlatok megszilárdításához világszerte. A forradalom után, míg egyes menekültprogramokat feszegettek, mások párhuzamosan új paradigmákat próbáltak ki. Az események az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának statisztikai nyilvántartásait is alapvetően megváltoztatták, ezáltal létrehozva egy globális mintát a kényszerű migráció kezelésére.

Összességében tehát a magyar menekültválság nem csupán történelmi esemény volt, hanem a későbbi migrációs politikák és humanitárius kerekítések történetében is jelentős nyomot hagyott.