Az ukrajnai háború rákényszerítette Európát arra, hogy újragondolja az Egyesült Államoktól való függőségét, és az amerikai vezetőknek is felül kellett vizsgálniuk a külföldi kötelezettségeikhez fűződő viszonyukat. Kína Oroszország támogatójaként új szerepbe lépett, és több ezer kilométernyire lévő országokat kényszerített arra, hogy szembenézzenek a jövőjüket érintő alapvető kérdésekkel: Hogyan egyensúlyozzanak a nagy, egymással háborúzó hatalmakkal való partnerségek között? Milyen anyagi és erkölcsi állásfoglalások tűnnek majd bölcsnek évtizedek múlva?

Elemzések szerint a hidegháborút követő két évtizedben ezek a kérdések nem álltak a középpontban. A Szovjetunió összeomlása csökkentette a Nyugat félelmét egy újabb világháborútól, ami korábban arra ösztönözte a nyugati vezetőket, hogy eltüntessék a szovjet befolyási övezet jelenlétét Közép- és Kelet-Európában. Sok politikai vezető és elemző azt remélte, hogy a multilateralizmus és a kollektív biztonságra irányuló erőfeszítések végleg csökkentik a zéró összegű geopolitikai rivalizálás jelentőségét. Azonban a 2008-2009-es globális pénzügyi válság megviselte a nyugati gazdaságokat, Putyin megszilárdította hatalmát Oroszországban, és Kína globális befolyása is gyorsan növekedett.

A geopolitika gyorsan visszatérni látszik egy ősi, kemény, erőn alapuló dinamikához. A nagyobb országok ismét a katonai erő, a gazdasági befolyás és a diplomácia terén meglévő előnyeiket használják fel, hogy befolyási szféra biztosítsanak maguknak. A Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésben Monica Duffy Toft, a Tufts Egyetem Nemzetközi Politikai Tanszékének professzora arra figyelmeztet: az eddigi tendenciák alapján fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország szuverenitása is sérülhet ebben a dinamikában.

A jelenlegi helyzetben a nagyhatalmak elsődlegesen egymással próbálnak tárgyalni egy új világrendről, hasonlóan ahhoz, ahogyan a szövetséges vezetők 1945-ben a jaltai tárgyalásokon újrarajzolták a világ térképét. Azonban ha Putyin, Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök informális konszenzusra jutnak abban, hogy a hatalom fontosabb, mint az ideológiai különbségek, akkor a helyzet rendkívül instabillá válhat.

A multilaterális intézmények, mint a NATO és az EU, háttérbe szorulnának, a kisebb nemzetek autonómiája pedig veszélybe kerülne. A geopolitikai tanulmányok szerint a hatalmi politika már jóval azelőtt elkezdett újra felszínre törni, hogy Oroszország megszállta volna Ukrajnát. A közelmúlt eseményei, a szankciók bevezetése és a globális technológiai dominanciaért folytatott harc, tovább növelheti a feszültségeket és kiszélesítheti a konfliktusforrásokat.

Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország közötti bonyolult játszma egy olyan világot teremt, ahol a látszólagos együttműködés a háttérben igazi versennyé alakulhat. Az Ukrajnai háború kimenetele és az azt követő tárgyalások jelentős hatással lesznek a regionális politikai viszonyokra, és különösen Magyarország szuverenitására. Amíg a befolyási szférák elosztása nem egyértelmű, a kis országok, mint hazánk, nagyobb rugalmassággal és stratégiai alkalmazkodással kell, hogy reagáljanak a folyamatosan változó geopolitikai helyzetre.