A BBC szemtanúi és az eddigi vizsgálati eredmények alapján összegyűjtötte annak a tragikus hat órának a történetét, amely a Nahal Oz bázis és katonáinak végzetét jelentette. A támadás során több mint hatvanan vesztek életüket, miközben a Hamász fegyveresei elhurcoltak életben maradt társakat. Csupán egy maroknyi izraeli katona tudott kicsúszni a terroristák ostromgyűrűjéből.

A Nahal Oz bázis egyike volt a Gázai-övezet körbezárásáért felelős katonai állomásoknak, ahol a Gázai övezet közelében végzett tevékenységeket figyelték. Az állomást a Goláni dandár néhány katona védte, míg a helyszíni megfigyeléseket egy különleges nőkből álló egység, a "Tacpitanijot" nevű felderítők végezték. A női egység 24 órán keresztül figyelte a határon elhelyezett megfigyelőtorony szenzorait, és jelentette a gyanús mozgásokat.

A bázison lévő körülmények rendkívül feszültek voltak. Az itt található műveleti terem térségébe helyezett monitorok lehetővé tették a határon túli események nyomon követését. A megfigyelők mindent megtettek, hogy időben értesítsék a katonákat veszély esetén. Azonban a Hamász felderítő-tevékenységei éppen az október 7-i támadás előtti napon érezhetően csökkentek, ami gyanúra adott okot.

Israel Ziv tábornok, az izraeli hadsereg korábbi operatív vezetője szerint a katonái alábecsülték a Hamászt, és nem készültek fel a lehetséges támadásokra. A bázis védelmi rendszere nem volt megfelelő, így a katonáknak nem volt lehetőségük hatékony ellenállásra a Hamász közel 150 fős támadásával szemben.

A támadás reggel 5:30-kor kezdődött, amikor a Goláni dandár katonái a bázis közelében elkezdtek készülődni egy páncéltörő rakétatámadásra, ám a parancsnokság sürgősen visszarendelte őket. Ezt követően a Hamász rakétákat indított Izrael ellen, köztük egy részét a bázis közelében.

6:20 körül a bázis védői súlyos helyzetbe kerültek, mivel a Hamász fegyveresei már a bázis területére is betörtek. Az egyik női felderítő, Sharon (nem ez a valódi neve), akinek több órás szolgálat után már fáradtan kellett helytállnia, azzal szembesült, hogy a helyzet rendkívül súlyosra fordult. A bázison lévő katonáknak lehetőségük volt fegyverrel védekezni, de az irányítás kezdetben nem reagált adekvát módon a támadásra.

A helyzet drámai gyorsasággal romlott, amikor a támadók már a bázis melletti területre is behatoltak. A női egységek csak kevés fegyverrel voltak felfegyverkezve, ami a létszámfölény miatt drámai hiba volt. 7:00-kor a támadók a műveleti terem bejáratánál már jelen voltak, és a katonák kétségbeesetten próbáltak védelmet nyújtani másoknak.

Az izraeli hadsereg késlekedése és a védelem alulgyarmatosítása súlyos következményeket eredményezett. A támadás végül 12:30 körül ért véget, amikor megérkezett az izraeli hadsereg. A tragédiát csak néhányan élték túl, akikkel a műveleti teremben tartózkodtak.

A harc következményeként az izraeli társadalom a mai napig megdöbbenéssel nézi a tragédiát, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a Hamász mennyire hatékonyan kihasználta az aktuális helyzetet. Az október 7-i incidenst követően több mint 1200 ember, közülük 300 katona veszítette életét a Hamász támadásai során, ami eddig példátlan a térség történetében. Az izraeli hadsereg később több mint 41 ezer palesztin halálát okozó megtorlóhadjáratot indított a Hamász ellen.