Adam Elliot, az Oscar-díjas animációs filmrendező nemrég megosztott egy közös fényképet Harrison Forddal a Golden Globe gálát követően. Ford és Anthony Mackie konferálták fel a legjobb animációsfilm-kategória jelöltjeit, közöttük Elliot legfrissebb filmje is versenyzett, de végül nem nyert. A fotón Elliot egy különös agyagfigurát tart a kezében, amely teljesen elbűvölte Harrisont. Ez a figura Grace Prudence Pudel, a „Egy csiga emlékiratai” című film főszereplője, aki egy magányos és szomorú lány, rajong a csigákért, és lenyűgözte a rendezőt is.

Elliot már 2004-ben Oscar-díjat nyert Harvie Krumpet című rövidfilmjével, de a szélesebb közönség 2009-ben ismerte meg nevét a Mary and Max című stop-motion film után, amely az első egész estés debütálása volt. Az ausztrál rendező következő filmjére másfél évtizedet kellett várnia. Az új film a régi munkájának szívfacsaró, stílusjegyeivel dolgozik, ami csak még izgalmasabbá teszi az „Egy csiga emlékiratai”-t.

A film középpontjában Grace Pudel áll, aki koraszülöttként jött a világra, gyermekkora alatt sok nehézséggel küzdött, törékeny és beteges volt. Ikertestvére, Gilbert tragikus eseményekkel terhelt születése után elvesztették édesanyjukat, Annie-t, ami még inkább megnehezítette gyermekkorukat. Édesapjuk súlyos alkoholproblémákkal küzdött, ezért egyszerű, de boldog életet éltek, míg a gyermekvédelmi hatóságok szét nem választották őket.

Grace (vagy ahogy nevezik, Gracie) egy rendkívül empatikus lány, aki mindenkinek segít, aki bajba kerül: alkoholista hajléktalanoknak, demens időseknek és elhanyagolt állatoknak egyaránt. Hisz a világ jobbá tételében, és gyakran említi a silver lining fontosságát, vagyis azt, hogy mindenben van valami jó.

Ezzel szemben Gilbert, akinél mindig félig üres a pohár, egy olyan karakter, aki tele van tragikus bizonytalansággal, miközben a halál és az elmúlás árnyéka lebeg körülötte. Ő kész mindig megvédeni nővérét, azonban külön élnek, és a szívük mélyén összeköti őket a testvéri szeretet.

Elliot filmje tele van irodalmi és popkulturális utalásokkal, mint például Sylvia Plath, A Zabhegyező, vagy Kafka művei. A film gazdag referenciákban, a zenében és a művészetekben ugyanúgy, mint a filozófiai mélységében.

Az „Egy csiga emlékiratai” számos kulturális elemet rejt, ami a kreatív szójátékokkal és humorral bővül. Grace felnőttkori tapasztalatai és múltjának nehézségei egyaránt a film mélyebb mondanivalóját adják.

A film varázsa abban rejlik, hogy nemcsak a komoly kérdésekkel foglalkozik, de groteszk humorral képes az emberi gyengeségeket és a függőségeket is bemutatni a nézőknek. Az élet nehézségeiről és a magányról egy olyan történetet mesél el, amely hitelesen mutatja be a feltárás és gyógyulás folyamatát.

Elliot filmes stílusa, amely hibridizálja a dokumentarista megközelítést a fiktív történetmeséléssel, különleges élményt nyújt. A nézők mindvégig együttérzéssel figyelik Grace és Gilbert nehéz életét, és a film végére azon gondolkodnak, mennyire fontos az egymásra találás, a szeretet és a közösség ereje. Az „Egy csiga emlékiratai” nem csak egy animációs film, hanem egy lélekemelő történet, amely arra bátorítja a nézőt, hogy merjen szembenézni a múltjával és az élet nehézségeivel.