A NASA Marsra irányuló küldetéseivel kapcsolatban felmerült egy rémisztő elmélet: vajon nem pusztítottak-e el idegen életformákat, még mielőtt lehetőségünk lett volna megismerni őket? Dirk Schulze-Makuch professzor, a berlini Műszaki Egyetem szakértője, arra figyelmeztetett, hogy a NASA 1976-os Viking küldetései során indított űrszondák véletlenül elpusztíthatták a Marson esetleg létező mikrobiális életet. Az astrobiológus szerint a Mars biológiai potenciálja iránti kutatásaink ellentmondásos és aggasztó következményekkel járhatnak.

A Viking 1 és Viking 2 űrszondák, amelyeket az amerikai űrügynökség küldött a vörös bolygóra, célzott kísérleteket végeztek, amelyek között szerepelt a víz jelenlétének vizsgálata is. Schulze-Makuch arra figyelmeztetett, hogy a nagymértékű vízhasználat a kísérletek során véletlenül elpusztíthatta a marsi életformákat. A kutató állítása szerint a Mars felszínén jelen lévő erős sugárzás és a toxicitással teli vegyületek megnehezítik az élet fennmaradását.

A valaha létezett, ősi marsi környezet sokban hasonlított a mai Föld feltételeihez. Érdekes tény, hogy a chilei Atacama-sivatag, amely a Föld legszárazabb területei közé tartozik, segíthet megérteni, hogy a Marson miért lehetett élet. Az Atacama különösen érzékeny volt a hirtelen időjárási változásokra, amelyek korábban az ottani fajok kipusztulásához vezettek. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a Mars még szárazabb, mint Az Atacama, így az életformák, ha léteznek, még érzékenyebbek a víz váratlan megjelenésére.

Schulze-Makuch szerint a tudományos közösségnek a sókra és a sós környezetekre kell összpontosítania, mivel az élet képes lehet vizet nyerni a környezetből. A kutatások során kiderült, hogy a sók képesek lehetnek nedvességet vonni a légkörből, ami alapvető fontosságú lehet a mikroszkopikus élőlények számára. A víz esetleges fennmaradása a sós környezetben új reményeket adhat a marsi élet keresésében. Az eddigi felfedezések arra utalnak, hogy a jövőbeni küldetések nemcsak a múltat, hanem a jelenlegi marsi élet lehetőségeit is mérlegelniük kell. Az emberi kíváncsiság és kutatókedv fontos, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a lehetséges következményeket.