A magyar labdarúgás történetében az egyik legbotrányosabb esemény 1911. december 25-én zajlott, amikor a 33-as FC és az Újpesti Torna Egyesület összecsapása a Millenárison véget ért. Ezen a napon a nézők ezrei voltak kíváncsiak egy olyan mérkőzésre, amely végül nem csupán a sportteljesítményről, hanem az emberi indulatok felfokozottságáról is szólni kezdett.

A mérkőzés kimenetele előre borítékolható volt a 33-as FC domináns játékának köszönhetően, hiszen a második félidő közepén már 4-0-ra vezettek. A feszültség a pályán fokozatosan növekedett, és az indulatok a plafonig értek, amikor a játékosok között eldurvultak a dolgok. Az UTE játékosai közül Szabó, és a 33-as FC től Watkins a mérkőzés hőseivé váltak, de nem a legjobb értelemben: brutális támadások sorozata késztette őket arra, hogy a bírónak beavatkoznia kelljen.

A meccs történései iskolapéldájaként szolgálnak arra, hogy miként tudja a sportág a szenvedélyek színhelyévé válni. Az egyik helyi újság, a Budapesti Hírlap beszámolója szerint az Újpesti játékos harcának hevében nemcsak a fair play került háttérbe, hanem egy elképesztő brutalitási szint is megjelent. "A legalacsonyabb emberi indulatok fékevesztett tombolása" írta a lap, utalva a mérkőzés során tapasztalt extrém reakciókra.

A legdurvább eset Weisz Frigyes, a 33-as FC játékosával történt, akit a UTE Kohn Aladár pofon vert, ami miatt a játékos eszméletét is veszítette. A szakértők egyértelműen megjegyezték, hogy a támadás nem összefüggésben zajlott a játékkal, hiszen az incidens a pályán kívüli kontextusban történt, s így mérkőzésbeli elbírálás kereteit is messze túllépte. A mentőknek kellett beavatkozni, és az elszállítást követően Weisz komoly sérülésekkel küzdött.

A találkozót követően a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) fegyelmi eljárást indított, amely Kohn Aladár és Szabó Antal játékjogának felfüggesztését eredményezte. A felfüggesztés mértéke drámai és komoly visszhangot keltett a labdarúgó közösség körében. A történtek után a társadalmi reakció nem késlekedett, hiszen a játékosok kollektív felelőssége is felvetődött. Azonban a legszörnyűbb következmény az volt, hogy Weisz tragikus helyzete egészen a háborús helyzetig sodorta a közmondásos labdarúgó karrierjét, hiszen nem sokkal később a frontra vezényelték, ahol életét vesztette.

Ezek az események valamint az indulatok felnagyítása minden bizonnyal hatással voltak a magyar labdarúgás fejlődésére, és a sportágban eluralkodó agresszióra is rávilágítottak. Az ilyen botrányok nemcsak a rajongók szívét feszítették, hanem a sportág jövője számára is kétségeket vetettek fel.