Sönke Nietzel, a potsdami egyetem hadtörténésze, a Bildnek adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy 2025 lehet a németek utolsó „béke nyara”. Az aggályok szerint, ha Oroszország megtámadja Litvániát, és az Egyesült Államok végleg magára hagyja Európát, Németország egyáltalán nincs felkészülve egy ilyen súlyos forgatókönyvre.

Nietzel kifejtette, hogy a világ biztonsági helyzete folyamatosan változik, és Oroszország valószínűleg nem támadja meg a balti államokat, amíg Ukrajnában is harcolnia kell. Az igazi kérdés az, hogy NATO, Donald Trump és Európa hogyan reagál majd erre a helyzetre.

A hadtörténész véleménye szerint a német hadsereget, a Bundeswehrt alapjaiban reformálni kell. Szerinte nemcsak a fegyverkezés terén szükséges a változás, hanem a kormány minden szintjén, akár a közlekedési, akár az építési minisztérium részéről is. "Sokkal gyorsabbnak kell lennünk. Ha így folytatjuk az építkezést, akár 40 évet is várnunk kell, hogy a laktanyák megfelelő állapotba kerüljenek" – mondta.

Az Achilles-sarkot a lőszerei hiánya jelenti, hiszen míg mozgósítási tervek és elegendő katona áll rendelkezésre, a lőszerrel mindig is gondok voltak. Kiemelte, hogy a drónokban is lemaradtak, és mind a technikai fejlődés, mind a mennyiség tekintetében jelentős hátrányban vannak.

A német hadsereg alakulását különösen nehezíti Ukrajna helyzete. Az ukrán támogatás hasznos volt, de Nietzel hangsúlyozta, hogy Németország nem tett eleget a feladatok ellátásában. A kancellárnak és a politikának ki kell jelölnie a központi stratégiákat, hogy elkerüljék a jövőbeni válságokat, hiszen ha az Egyesült Államok távolodik a NATO-tól, akkor Németországnak önálló biztonsági stratégiába kell fektetnie.

Nietzel aggályait fejezte ki amiatt is, hogy a NATO jövője bizonytalan, hiszen Donald Trump esetleges kivonulása komoly következményekkel járhat. A London, Párizs, Berlin tengely már kulcsfontosságú lett Európa szempontjából.

Raúl Merz esetleges kancellársága kapcsán Nietzel futurológiai megjegyzése szerint, ha a Merz-kormány elkezdene a német nukleáris fegyverkezésről beszélni, az belpolitikai öngyilkosság lenne. A helyzet sürgeti a döntéshozók felelősségteljes fellépését, különösen a már tapasztalt háborús konfliktusok és globális kihívások fényében.