Bevezetés

Kilenc évvel ezelőtt a News Examiner lapjában megjelent egy cikk, amely az első sikeres fejtranszplantációról számolt be Dél-Afrikában Paul Horner nevéhez kötve. Horner azonban egy amerikai álhírgyáros, aki sosem volt megbízható forrás. Azóta sem lett sokkal valóságosabb a helyzet: az idegsebész, Sergio Canavero, aki évtizedek óta dolgozik a fejtranszplantáció módszereinek kidolgozásán, szintén nem biztos abban, hogy valódi önkéntesei vannak.

Az első önkéntes és személyes történetek

Az első jelentős érdeklődés 2013-ban érkezett, mikor Valerij Szpiridonov, egy 30 éves orosz informatikus, önként jelentkezett, hogy részese legyen a fejtranszplantációnak, mivel Werdnig-Hoffmann-kórban szenvedett. Ez a degeneratív betegség tönkreteszi az idegeket az agyban és a gerincvelőben. Miközben várta a műtétet, Szpiridonov élete gyökeresen megváltozott: házasságot kötött és gyermeke született. Hat év után pedig már nem akarta kockáztatni az életét egy ekkora kockázatú eljárással.

Robotok és az orvosi közösség reakciója

Idén tavasszal a Brainbridge nevű vállalat felkeltette a figyelmet, bemutatva egy videót, amelyben robotok végeznek fejtranszplantációt. Az orvosi közösség reakciója megosztó volt: dr. Canavero „baromságnak” titulálta a videóban látottakat, de optimistán nyilatkozott a fejtranszplantáció jövőjéről, úgy véli, hogy elérkezik az idő, amikor teljes fejátültetés lesz lehetséges.

Kísérletek és a jövő kihívásai

Canavero sok eljárást végzett már különböző állatokon, köztük majmokon és kutyákon, mindez azonban nem volt mentes a kritikától. A bioetikusok egyetértenek abban, hogy a sikeres eljárás még nagyon távol van, amit a sebészeti, jogi és etikai kérdések is nehezítenek. A téma iránt nemcsak orvosok, hanem művészek is érdeklődnek. Emlékezzünk például a tavalyi filmre, a „Szegény párákra”, amely az agy cseréjéről szólt – hatalmas sikert aratott!

Történelmi kísérletek

A történelem során már számos kísérlet történt fejátültetésekre. 1908-ban Charles Guthrie amerikai fiziológus egy donorkutya fejét ültette át egy másik kutya nyakára, ami pillanatokra sikeresnek tűnt, de végül nem bizonyult tartósnak. A 20. század közepén Vlagyimir Demihov szovjet sebész végzett fejtranszplantációs kísérleteket kutyákon, amelyek mozogtak, láttak, de sajnos csak rövid időn belül elpusztultak. Robert White 1970-es években egy rhesus majom fejét ültette át egy másik majom testére, és az állat hét napig élte normális életét. Ekkor azonban már az orvosi közösség elutasította a hasonló kísérletek folytatását.

A központi idegrendszer kihívásai

Canavero legnagyobb kihívása a központi idegrendszerhez kapcsolódik, hiszen a fájdalom leküzdése kulcsfontosságú a fejátültetések sikeréhez. Közösen dolgozott Vincenzo Bonicalzival, hogy elektromos stimulációval csökkenthessék a fájdalmat. 2012-ben bemutatta a HEAVEN projekttel kapcsolatos terveit, de ezek hatalmas visszhangot kaptak, és végül elbocsátották a torinói kórházból.

Etikai megfontolások

A fejtranszplantáció etikai megfontolásai napjainkban is komoly viták tárgyát képezik. Allen Furr, aki szintén könyvet írt a témáról, úgy véli, hogy a transzplantáció kivitelezhetősége mellett a légzési és fájdalomproblémák megoldása szintén kihívás. Ezen kívül felvetődnek a donor és a recipiens közötti immunológiai problémák is.

A társadalom válasza

Hogyan fogja a társadalom elfogadni az új arcát egy olyan embernek, aki más testbe kerül? Canavero jövőképe futurisztikus, hiszen egy öreg agyat szeretne fiatal testbe ültetni, vagy olyan ötletekkel állt elő, mint például az érzéketlen klónok létrehozása, amelyek révén az élet meghosszabbítható lenne.

Összegzés

Optimista kilátások ellenére a fejátültetés még mindig meglehetősen távoli cél, de a technológia folyamatos fejlődése és az etikai normák felülvizsgálata talán megnyithatja az utat egy új orvosi korszak előtt. Ki tudja, mit tartogat a jövő, de a 'kicsit' mindig van, amiért érdemes várni!