A csillagászok nemrégiben a MeerKAT teleszkóp segítségével egy új típusú, különös rádiókört (odd radio circle, ORC) azonosítottak, amely a WISEA J021912.43–050501.8 jelzésű elliptikus galaxishoz kapcsolódik. Ez a felfedezés különösen jelentős, mivel közelebb vihet minket az ilyen óriási rádióhullám-struktúrák titokzatos eredetének megértéséhez.

Az ORC-k hatalmas, rejtélyes rádiósugárzási gyűrűk, amelyek extragalaktikus jelenségek. Jellemzőjük a rendkívül erős rádiósugárzás, amely meredeken emelkedő spektrumot mutat. Érdekes, hogy ezeket a gyűrűket más hullámhosszakon – mint például látható fényben vagy röntgensugárzásban – általában nem észlelik. Az ORC-k mindegyike azonban mindig kapcsolatban áll egy „gazda” galaxisból származó jelenséggel, amely az optikai és infravörös megfigyelések során megfigyelhető.

A felfedezői csapatot Ray P. Norris vezette az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezetnél (CSIRO), amely a MeerKAT International GHz Tiered Extragalactic Exploration (MIGHTEE) nevű felmérés keretében azonosította az új ORC-t. Ez a mély rádiós felmérés a MeerKAT fejlett technológiáját használja, amely lehetővé teszi az univerzum páratlan részletességgel történő feltárását.

Az újonnan észlelt ORC, a J0219–0505, egy világos szegéllyel rendelkező rádiógyűrűként van leírva, amely egy kompakt központi forrást övez. A gyűrű halvány diffúz sugárzást bocsát ki, és különböző struktúrák nyomait rejti, amelyek a délkeleti irányban terjednek ki. A kutatók feltételezése szerint ez a jelenség egy gömbszerű lökhullám által felgyorsított elektronoknak köszönhető, amelyet valószínűleg egy galaktikus összeolvadás váltott ki. Az ORC átmérője körülbelül 35 ívmásodperc, ami a gazdagalaxis vöröseltolódása (0,196) alapján 371 600 fényév távolságnak felel meg. A gyűrű szélessége körülbelül 107 500 fényév.

A J0219–0505 kisebb és halványabb, mint a korábban felfedezett ORC-k. A gazdagalaxis, amely optikai és infravörös tartományban is látható, kiterjedt, zavaros struktúrákra utal, melyek egy korábbi galaktikus összeolvadás nyomait tükrözhetik.

Ez alapján úgy tűnik, hogy létezhet egy halvány ORC-kből álló populáció, amelyeket csak a mélyebb rádiós felmérések képesek felfedni. A kutatók most az ORC J0219–0505 további vizsgálatát tervezik, különös figyelemmel a morfológiájára, polarizációjára és spektrális tulajdonságaira. Remélhetőleg ezek az adatok segítenek feltárni, milyen folyamatok idézik elő ezeket a rendkívüli rádiójelenségeket, és talán új fényt derítenek az univerzum rejtélyeire.

Mindezek mellett figyelembe kell venni, hogy a rádióastronómiában végzett kutatások nemcsak a távoli galaxisokról nyújtanak új információkat, hanem a galaktikus kölcsönhatásokról és a galaxisok fejlődéséről is új ismereteket kínálnak. Ezáltal a csillagászat jövője tele van izgalmakkal és lehetőségekkel.