Tudomány

Felfedezés a Pluton: a Charon befogása egy különös jeges csókkal történt!

2025-01-09

Szerző: Noémi

Egy friss kutatás szerint a Pluto évmilliókkal ezelőtt egy jeges "csókkal" csábította el legnagyobb holdját, a Charont. Ez az új elmélet érdekes birtoklása a Pluto-Charon rendszer kialakulásának megértésében, és új fényt vethet a Kuiper-övi jeges égitestek szerkezetére is.

A kutatók véleménye szerint a Pluto-Charon párosa egy Kuiper-övben keringő két jeges égitest ütközésének következtében jöhetett létre. A folyamat során a két égitest nem pusztult el, és nem is olvadt össze véglegesen, hanem viszonylag rövid időre, körülbelül 10-15 órára összeolvadt egy csókként, ami különös új elméleteket támaszt alá a holdak befogásának kérdésében.

Ez az új megközelítés új lehetőségeket nyit meg a holdbefogás megértésében, mivel a tudósok szerint a nagy méretű holdak befogása nem csupán a gravitációs hatások következménye lehet, hanem akár a hirtelen események következményeként is. A kutatók hasonlót tapasztaltak például a Föld és a Hold kapcsolatánál, amely során a Föld fiatal korában egy másik bolygó, a Theia ütközött vele, aminek következtében a Hold keletkezett.

A Pluto-Charon rendszer fizikai tulajdonságainak szimulálásával a kutatók megállapították, hogy a jeges csók során keletkezett melenítő hatás nem okozott tartós károsodást egyik égitest érintett jellemzőjén sem, ami megerősíti a Pluto és Charon stabilitását. A kutatás hangsúlyozza, hogy a Charon nem süllyedt el a Pluto felszínébe, és hogy a két égitest eltávolodott egymástól, így megteremtették a ma is látható pályájukat.

Ezek az eredmények kedvező lehetőségeket sugallhatnak a jövőbeli Kuiper-övi kutatások számára, ahol újabb holdszerkezetek és pályák várhatók. A kutatók azt tervezik, hogy további kettős rendszereket, mint az Erist és Dysnomiát is megvizsgálják, hogy megerősítsék az újonnan kidolgozott elméletek helytállóságát más égitestek esetében.

A Pluto és a Charon páros valószínűleg viszontörvényben is új távlatokat nyithat, mivel a jövőben a Charon árapály-viszonyainak vizsgálata is szóba kerülhet, ami betekintést nyújt a földel szorosabb kapcsolatban álló holdak dinamikájába. Az új kutatások várhatóan jelentős élményt jelentenek az égitestek születésének és kapcsolatrendszerének feltérképezésében.