A vizes élőhelyek szerepe a klímaváltozásban

A legújabb kutatások szerint a vizes élőhelyek rendkívüli mennyiségű szenet tárolnak elhalt növényi anyagok formájában. Ezt a szén-dioxidból származó anyagot a talajban élő mikrobák bontják le. A globális hőmérséklet emelkedésével ez a folyamat felgyorsul, ami a metántermelés növekedésével jár együtt. Ráadásul a heves esőzések révén kialakuló áradások is kiterjesztik a vizes élőhelyek területét, így komoly problémákra figyelmeztetnek a szakértők.

Megdöbbentő növekedés a metánkibocsátásban

A tudósok már régóta figyelmeztetnek arra, hogy a klímaváltozás következtében a vizes élőhelyek metánkibocsátása nőni fog, de a legfrissebb adatok drámai növekedést mutatnak: 2020 és 2022 között a légköri metánkoncentráció minden eddigi rekordot megdöntött. Rob Jackson, a Stanford Egyetem környezetvédelmi kutatója elmondta: "A metánkoncentráció nem csak emelkedik, hanem az elmúlt öt évben gyorsabban növekedett, mint bármikor a mérések kezdete óta."

Trópusi vizes élőhelyek metánkibocsátása

Az elmúlt hónapokban négy új tanulmány is napvilágot látott, amelyek rávilágítanak, hogy a trópusi vizes élőhelyek a legnagyobb felelősséggel bírnak a kibocsátás növekedéséért. A kutatók adatai alapján a Kongó, Délkelet-Ázsia, valamint az Amazonas és Brazília déli része hajtja a trópusi területeken tapasztalható metánrobbanást.

Kibocsátás megdöbbentő mértéke

A Nature Climate Change folyóiratban közzétett kutatások szerint a vizes élőhelyek éves kibocsátása az elmúlt két évtizedben évente mintegy 500 000 tonnával meghaladta a tudósok által korábban, a legrosszabb forgatókönyvek alapján megjósolt értékeket. Drew Shindell, a Duke Egyetem éghajlatkutatója hangsúlyozta: "Valószínűleg egy kicsit jobban kellene aggódnunk, mint amennyire aggódunk."

Az éghajlati minták hatása

A La Niña éghajlati minta, amely erősebb esőzéseket okoz a trópusok egyes részein, részben felelős a kibocsátás növekedéséért, de a rekordmagas értékeknek korántsem egyedüli oka. Zhen Qu, az Észak-Karolinai Állami Egyetem légkörkémikusa kiemelte a kutatás jelentőségét: "Ez komoly következményekkel bír a metán- és szén-dioxidkibocsátás csökkentésének tervezésekor."

A metán hatásai

A metán 20 év alatt 80-szor erősebb a szén-dioxidnál a hő megkötésében, és az 1850 óta regisztrált 1,3 Celsius-fokos globális felmelegedés egyharmadáért felelős. A CO2-vel ellentétben azonban a metán körülbelül egy évtized után eltűnik a légkörből, így hosszú távon kevesebb hatása van.

Globális kihívások a kibocsátás csökkentésében

Több mint 150 ország vállalta, hogy 2030-ig 30%-kal csökkenti a kibocsátást a 2020-as szinthez képest, azonban a tudósok eddig nem tapasztalták a lassulást. Néhány ország, köztük Kína és az Egyesült Államok, ambiciózus tervekkel léptek fel a metánkibocsátás csökkentésére, miközben a Kongói Demokratikus Köztársaság, amely a trópusok legnagyobb metánkibocsátó forrása, dolgozik a Kongó-medence mocsaras erdeiből és vizes élőhelyeiről kiáramló metán mennyiségének felmérésén.

Sürgető feladat a jövő érdekében

Ez a helyzet sürgető feladat elé állítja a globális közösséget: elindítani a szükséges intézkedéseket, hogy megfékezzük a klímaváltozás pusztító hatásait. Ne hagyjuk, hogy a következő generációk azon aggódjanak, hogy milyen bolygón élnek majd!