Gálvölgyi János, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész elárulta a Magyar Hang Kultúrtáj podcastjában, hogy soha nem volt kapcsolata a hatalommal, és a hatalom sem kereste őt. Kiemelte, hogy több mint tíz évvel ezelőtt egy levelet kapott, amelyben arról értesítették, hogy nyomozni akarnak utána, hogy esetleg beszervezték-e a kommunista állambiztonság, vagyis, hogy nem volt-e III/III-as. A levél megnyitásakor komoly idegesség fogta el, hiszen attól félt, hogy esetleg aláírt valamit, de végül kiderült, hogy ő sem jelentett senkit, és róla sem jelentettek semmit.

„Öszintén meg voltam sértve, mint Bástya elvtárs a Tanúban, kicsit fájt, hogy senki sem akart jelenteni rólam" – mondta. Rámutatott, hogy nagyon kínos és borzasztó lenne, ha a közélethez kapcsolódóan kellene foglalkoznia a napi történésekkel. „Nem úgy kelek fel, hogy már gyűlölködöm, követem az eseményeket, mindenre emlékszem, de nem bosszantom magam ezzel" – tette hozzá.

A műsorban Gálvölgyi János megosztotta a színpadra vonzásának okait is, valamint kifejtette véleményét az SZFE zsidó színész képzéséről. Mesélt arról is, hogy kik a kedvenc mai humoristái, illetve milyen a véleménye a nyilvános vécék helyzetéről Budapesten. Emellett érintette a budapesti olimpia jelentőségét, sőt a paródia szerepét a „komoly” színészi munkában is.

A színész szavai rávilágítanak arra, hogy a közéleti nyomás mennyire nehezedik a hírességekre, és arra is, hogy mennyire fontos, hogy a művészek megtalálják a saját hangjukat a politikai turbulenciák korában. Ahogy a társadalmi diskurzus egyre inkább megosztottá válik, Gálvölgyi János nézőpontja kulcsfontosságú lehet a közönség számára a művészet és a politika határvonalán.