Az elmúlt napok találgatásai és helytelen fordításai miatt szeretném tisztázni a kialakult helyzetet. Körülbelül egy héttel ezelőtt fordultam a szövetségi kapitányhoz, hogy a következő két válogatott összetartásra ne hívjon meg, hogy elegendő időt adhassak magamnak a felkészüléshez.

34 évesen, tanulva a sérülésemből, szeretném prioritássá tenni a fizikai és mentális regenerációt. Az utóbbi időszakokban olyan sorozatterhelésben vagyok, ahol heti két mérkőzésünk van a Bundesligában, a Bajnokok Ligájában, és a Német Kupában egészen Karácsonyig. Ezen kívül a rengeteg utazás és a meccsek közötti kevés edzési lehetőség is közrejátszik abban, hogy szükségem van egy kis szünetre.

Az utolsó tíz év során magas szinten képviseltem a magyar válogatottat, ahol szerepet kaptam harmadik, második és elsőszámú kapusként is. A csapat minden korábbi kapitánya számíthatott rám, és összesen több mint egy évet töltöttem válogatott edzőtáborokban. A címeres mez viselése mindig a legnagyobb megtiszteltetés egy játékos karrierjében.

A jövővel kapcsolatban abban állapodtunk meg a kapitánnyal, hogy a márciusi összetartás előtt újra beszélünk. Ezen kívül, mivel jelenleg sok fiatal tehetség is bemutatkozik a válogatottban, úgy érzem, hogy a legjobb döntést hozom meg a karrierem érdekében. Hosszú távon szeretnék a legmagasabb szinten játszani, így most az eszemre hallgattam a szívem helyett. Hajrálábunk a válogatottnak és a magyar foci jövőjének!