A KIX című dokumentumfilm rendezője, Mikulán Dávid egy nem mindennapi történetet osztott meg. "Teljesen természetesen kapcsolódtunk. Ők jöttek hozzám, elkérték a gördeszkámat, és barátok lettünk. A nézők talán azt gondolják, hogy valami nagyon különleges dologról van szó. Tizenkét éven át forgattunk velük, de mivel barátságról beszélhetünk, nem is olyan különleges ez a pozíció" – mondta a rendező az Index podcastjában.

A film középpontjában Sanyi és Viktor, két rosszcsont kisfiú áll, akikkel a rendező a Boráros téren barátkozott össze. A 12 évnyi felvételezési időszak alatt a film bemutatja a nehéz sorsú gyermekek és családjaik életének keserédes, mégis megrázó pillanatait. Sanyi nemcsak barát, hanem helyi fiatal is, aki iskolából való kimaradása, problémás háttere miatt különösen nagy figyelmet kapott a dokumentumfilmben.

A KIX nem csupán a szegénységet ábrázolja, hanem a nyers valóságot is. Felszínre hozza a tompíthatatlan éhséget, a nyomasztó körülményeket, mint például a huszonnyolc négyzetméteres önkormányzati bérlakást, és a megélhetési nehézségekkel küzdő családokat. Mikulán Dávid kiemeli, hogy a filmben látható felnőttek, főleg az édesanya, akik a mindennapok küzdelmeit élik meg, rengeteget taníthatnak a reményről, a szeretetről és a kitartásról.

A film előrehaladtával a rendező és csapata felfedezi, hogy Sanyi életkörülményei egyre súlyosabb gondokba torkollanak. Mikor Sanyi kamaszkorába lépett, az iskolából való távolmaradás és a gyámügyi kiemelés közelébe kerülése arra ösztönözte a stábot, hogy a helyzet javítása érdekében maradjanak. A céljuk az volt, hogy támogassák Sanyit az álmai és céljai megtalálásában.

Muhi András Pires, a dokumentumfilm producere szerint Sanyi karaktere nemcsak az ő története, hanem jelképe a magyarországi szegénységnek, kiszolgáltatottságnak és a magukra hagyott emberek valóságának. A film kifejti a felelősség kérdéseit is, különösen egy tragikus tűzeset kapcsán, amely többszörös következményekkel járt. Pires hangsúlyozza, hogy ahelyett, hogy a fiatalokat elítélnék, a társadalomnak inkább azokat a személyeket kellene felelősségre vonni, akik a tűzvédelmi előírásokat nem tartották be.

A dokumentumfilm különös figyelmet fordít a társadalomban tapasztalható polarizációra is, hangsúlyozva az elfogadás és megbocsátás fontosságát a mai világban, ahol számos háború zajlik. Mikulán Dávid szerint az embereknek meg kell érteniük egymást, és nyitottan kellene viszonyulniuk a másik helyzetéhez, legyen szó jövedelmi egyenlőtlenségekről vagy előítéletekről.

A KIX jól példázza, hogy a dokumentumfilmek nem csupán szórakoztatnak, hanem elgondolkodtatják a nézőket a társadalmi kérdésekről. A film megjelenésével újra napirendre kerültek a szegénységgel kapcsolatos diskurzusok, és felmerült, hogy a jövőbeli folytatásban még több megoldást keresnek a fiatalok védelmére és támogatására.