Margot Wölk, a 15 nő egyike, akik Hitler ételeit kóstolták meg, mindössze 10 éve hunyt el. A második világháború alatt, miközben a német lakosság élelmiszerhiányban szenvedett, ő még a legfinomabb ételeket élvezhette. De ez a kulináris élvezet nem volt mentes a veszélyektől; minden falat egy lehetséges méreggel járt, amely bármikor megölhette.

Ahogy a második világháború idején némileg feltárult Hitler fura étkezési szokása, kiderült, hogy a Führer nem evett húst a gyerekkori emlékei miatt, de édesszájú volt, töménytelen mennyiségű csokoládét fogyasztott, miközben figyelt a vonalaira. A gázos és puffadt emésztési problémái miatt éppen ezért nagyon kérdéses kapcsolat fűzte az étkezéshez. Hitler paranoiája, hogy a szövetségesek meg akarják mérgezni, szintén hozzájárult elméjének zavartságához.

Margot Wölk 24 évesen, titkárnőként dolgozott Berlinben, amikor férje, Karl a frontra került, és azóta senki nem hallott róla. A lebombázott Berlinből menekülve, 1941 telén, a kelet-poroszországi Gross-Partsch faluba költözött, ahol a mert békében élt az anyósával, akár egy kis kertesházban, addig amíg rá nem talált a náci rezsim. Sajnos a közeli Farkasbarlang, Hitler keleti főhadiszállása alig három kilométerre volt tőle.

A helyi polgármester, aki a náci párt tagja volt, felkereste Wölköt, hogy elvigye a kóstolásra. Margot és 14 társa a közeli krausendorfi laktanyába került, ahol a Führer ételeit készítették. Wölk évek múltán így emlékezett vissza: „A falatok ízletesek voltak, de nem tudtuk élvezni, mert ott volt a félelem, hogy bármelyik lehet az utolsó.”

Margot sosem találkozott közvetlenül Hitlert, ám naponta reggel nyolckor ébresztették, hogy megkezdje a kóstolást. Politikai nézetei miatt ő nem volt náci, sőt, megvetette Hitlert, soha nem csatlakozott a párthoz vagy a Hitlerjugendhez sem.

A sorsfordító nap, 1944. július 20., amikor a Farkasbarlang közelében bombát robbantottak fel, nemcsak a történelemben játszott szerepet, hanem Margot életében is. A merénylet, amit Claus von Stauffenberg gróf irányított, kudarcot vallott, de a megtorlás nem maradt el: több mint 7000 embert letartóztattak, közülük majdnem 5000-et kivégeztek. Ezután a nácik szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be.

Margott egy éjszaka megerőszakolták, majd a szovjet csapatok előrenyomulásával Berlinbe kényszerült, ahol egy orvos segített neki a megerőszakolás következményeivel. Visszatérve a szülőfalujába, már szovjet megszállás alatt élte az életét, ahol bántalmazták és kiszolgáltatták a szovjet katonáknak.

Később Karl férjével újra találkoztak, és a háború után egy új életet kezdtek, melyben Margot 34 évet tölthetett el a férfi oldalán. Margot a háborús emlékeket magában hordozva sokszor álmodott a véres évekről, de beszélni nem akart róluk. 95. születésnapján mesélte el életének legszörnyűbb időszakát egy újságírónak, akinek így szólt: „Hitler igazán ellenszenves ember volt, és egy disznó.”

Margot története nem csupán épeszűség és túlélés, hanem utal arra is, hogy ezek a nők milyen közel kerültek a halálhoz, és milyen hatalmas pszichikai terheket cipeltek az életük végéig.