Szórakozás

Johnny Depp lánya sem mentheti meg a siralmas Nosferatu-remake-t

2024-12-23

Szerző: Zsófia

Robert Eggers munkássága különleges, hiszen 41 éves író-rendezőként kosztümös horrorfilmek alkotásában jeleskedik. Az eddigi filmjei, mint a 2015-ös The VVitch és a fekete-fehér A világítótorny, már régóta komoly elismerésnek örvendenek, bár az új Nosferatu, amely 2024. január 2-án kerül a magyar mozikba, a rendező második nagyjátékfilmje lett volna. Eggers már tíz évvel ezelőtt elkezdett dolgozni a projektjén, de a kreatív folyamat nehézkesnek bizonyult, és attól tartott, hogy mindez a végén az ő karrierjének is kárt okozhat.

Az 1922-es Nosferatu, amelyet F. W. Murnau rendezett, nemcsak a horror egyik legnagyobb mérföldköve, de anno botrányos körülmények között mutatták be. Tulajdonképpen egy nem hivatalos Drakula-adaptációról van szó, amelyben bár a szereplők neveit megváltoztatták, a főbb cselekmények lényegében azonosak maradtak.

Eggers új Nosferatujában a viktoriánus horror új korszakát próbálja megidézni, de hiába a vonzó ötlet, a megvalósítás tele van problémákkal. A film betekintést nyújt a fiatal, ambiciózus ingatlanos, Thomas Hutter (Nicholas Hoult) és a magyar földön élő gróf, Orlok (Bill Skarsgard) történetébe, ám a fókusz átkerült a női főszereplőre, Ellen Hutterre (Lily-Rose Depp), aki a történet mozgatórugójává válik. A film kezdőjelenetei különösen zavaróak, mivel Ellent egy kiszolgáltatott, rémálmokban szenvedő karakterként állítják be.

Miközben a Nosferatu próbálja életben tartani az eredeti történetet, a produktum belül üresnek tűnik. A gyönyörű díszletek és kosztümök ellenére, ameddig a szereplők meg nem szólalnak, a film hatása teljesen eltűnik. Lily-Rose Depp teljesítménye sajnálatosan a gyengék közé sorolható – sokak számára a kezdő Kristen Stewartot idézi, hiszen jeleneteiben csak üres tekintettel bámul a semmibe.

A Nosferatu remake, amelynek legnagyobb hiányossága a gyenge karakterábrázolás és a rossz színészválasztás, Eggers rendkívüli bukását jelenti. Willem Dafoe, az okkult műveket kutató Van Helsing, (vagyis Von Franz) alakításával is adódtak problémák, hiszen a színész önmaga árnyéka maradt. Nicholas Hoult az egyetlen, akinek a teljesítménye miatt még érdemes volt megnézni a filmet, a többiek azonban háttérbe szorultak, mintha csak maszkokban lennének, nem pedig karakterek egy történetben.

A Nosferatu nemcsak hogy nem tudott újat mondani, de Drakula sötét érzékiségét sem tudta megidézni. E helyett a szexjelenetek groteszk paródiákká redukálódtak, Lily-Rose Depp antitalentumként tűnt fel benne, ami miatt a film minden egyes perce kínos élménnyé vált. A végeredmény tehát egy 4,5/10-es film, ami nemcsak az év legnagyobb csalódása, hanem Robert Eggers eddigi legrosszabb munkája is. Ha valami, akkor a Nosferatuból kiderül, hogy a klasszikus horrorfilmek modern feldolgozása nem könnyű feladat, és a rendező most komolyan súlyosbította a dolgot.