Ahogy a különböző művészeket, írókat, költőket, zenészeket és rendezőket nézzük, mindannyian máshogy látjuk őket – ez teljesen érthető. Legtöbben az alkotásaikon át ismerjük őket, és ritkán esik szó arról, hogy milyen emlékek fűzik őket a gyermekkori ünnepekhez.

A Fidelio nemrég arra kérte a művészeket, hogy osszák meg velünk emlékeiket a régi ünnepi időkről és az adventi készülődésről.

A gyerekkori karácsonyok sokszínű varázsa

Bár elméletileg minden ember életében – szerencsés esetben – tizennyolc karácsony is található, csupán egy-két ünnep marad meg igazán az emlékek között. Az elmondottak alapján sok érdekes és szívmelengető történet bontakozik ki.

Pokorny Lia, népszerű színésznő, megosztotta, hogy a róla készült fotó Salgótarjánban készült, ahol gyermekként élt, és nosztalgiával gondol vissza az ottani ünnepekre.

Keller András, elismert zeneszerző és karmester, egy különös szaloncukorral várta az angyalokat, ami előítéletek nélkül egy klasszikus karácsonyi szimbólum.

Csiby Gergely színművész minden karácsonyát az erdélyi havasok között töltötte, ahol a természet közelsége és a családi hagyományok együtt varázsolták különlegessé az ünnepeket.

Miklósa Erika operaénekes karácsonyi fotóján nagymamája játszotta az ünnepi angyalt, ami kitűnő példa a családi kötelékek erejére.

Schneider Zoltán színművész gyermekkorában otthonában karácsonyi halászati tradíciók zajlottak, hiszen a kádban tartott pontyok kifejezetten a karácsonyi vacsora részét képezték.

Vámos Miklós író gyermekkorának egy érdekes adaléka, hogy csupán fűzős korcsolyája volt, és mindig vágyott egy cipőszerkesztésű korcsolyára, ami a gyermeki vágyálmak megvalósulásának szimbóluma.

Ezek a visszaemlékezések nemcsak a művészek személyes történetéről árulkodnak, hanem a gyermekkori karácsonyok szellemiségéről is, amelyek ma is inspirálóan hatnak a közönségre. A karácsony varázsa sosem múlik el, és a művészek élményei csak még inkább megerősítik ezt az érzést!