A legújabb gazdasági elemzések szerint Kína jelentős beruházásokat tervez Magyarországon, de felmerül a kérdés, hogy ez vajon valóban hasznos a magyarok számára, vagy csupán a földünket adják alás. Vakhal Péter közgazdász új tanulmányában kifejti, hogy Magyarország nem képes elegendő hazai munkaerőt, helyben előállított energiát, és érdemi hazai beszállítókat biztosítani a Kínából érkező gyárak számára. A tanulmány megállapításai szerint valójában a magyarok csak földterületeket adnak a kínai befektetésekhez, ami azt jelenti, hogy a saját hozzájárulásuk minimális.

A tanulmány február végén jelent meg a Tárki Társadalmi Riport 2024 című kötetben, amely az EU-csatlakozás óta eltelt 20 év tapasztalatait és a magyar társadalmat, gazdaságot meghatározó folyamatokat vizsgálja. A 10. tanulmányban Vakhal Péter bemutatja Kína nemzetközi befektetői szerepének változását és annak hatásait a magyar gazdaságra.

Kína a világ egyik legnagyobb előnyös befektetési helyszínévé vált, és mára már több kínai cég állít elő gyárakat külföldön, mint amennyi külföldi cég van Kínában. A legfőbb célpontok között Japán, az Egyesült Államok és Németország áll. Magyarország a 2010-es évektől kezdve kiemelkedett a visegrádi országok közül, mivel a kínai befektetések aránya 2014 és 2021 között 1,4%-ról 4%-ra emelkedett.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az új kínai beruházások, mint a BYD szegedi autógyára és a CATL debreceni akkumulátorgyára, még nem szerepelnek ebben a statisztikában. Az elemzések szerint a koronavírus-járvány alatt számos nagyobb kínai beruházás indult el Magyarországon, és a legnagyobb projekt a BYD 5 milliárd eurós elektromos autógyára.

Vakhal tanulmánya az iparági előnyök mellett számos hátrányt is kiemel. Az egyik legfőbb probléma a helyi beszállítók hiányossága, amely szemben áll az EU iparpolitikai céljaival. A tanulmány szerint, ha a helyi vállalatok nem tudnak beszállítóként belépni a kínai gyártókhoz, akkor a magyarországi gyártás leginkább a külföldi, kínai anyagokra és technológiákra lesz utalva.

A statisztikák azt mutatják, hogy míg Magyarország járműipari exportjának jelentős része nem hazai termékekből áll, addig Kínában a kivitt autók nagyrészt helyi gyártásúak. A kínai járműgyárak termelése döntő részben kínai beszállítókra támaszkodik, ami a helyi cégek számára kedvezőtlen helyzetet teremt.

A kínai beruházások távlatába nézve azonban van remény: ha a helyi magyar vállalatok képesek lennének csatlakozni a kínai gyártók ellátási láncaihoz, az jelentősen növelné a magyar gazdaság törzstényező értékét. A tanulmány hangsúlyozza, hogy ha a helyi termeléshez szükséges alapanyagok és munkaerő nem a helyi forrásokból származik, akkor a magyar gazdaság csak a földterület bérbeadásából profitálhat a kínai beruházások révén.

A kínai tőkemozgások során a kormány gazdaságfejlesztési stratégiája hangsúlyozza, hogy a lehető legtöbb külföldi működő tőke érkezzen az országba. E beruházások tehát akkor biztosíthatnák a legnagyobb hasznot, ha a helyben termetett hozzáadott érték mértéke is nőne. Az új kínai gyárak fejlesztése és magyar gazdasági integrációja kulcsfontosságú lehet Magyarország gazdasági jövője szempontjából.