Kiss Tibi, a Quimby zenekar ikonikus frontembere, nyíltan beszélt addiktológiai problémáiról és a szokásos felemelkedés-hullámvölgy érzéseiről a Bajzáth Sándorral folytatott beszélgetés során. Az interjú során Tibi megosztotta tapasztalatait a rehabilitációs úttal kapcsolatban, valamint felfedett néhány szívszorító pillanatot a visszaeséseiről.

A szenvedélybetegség sok esetben nem csupán a személyes életünkre van hatással, hanem a közönség szemével is nézni kell azt. A művészek gyakran nagyobb támogatást kapnak a környezetüktől, de ez nem mentesíti őket az alól, hogy a figyelem és a közönség elvárásai nyomást gyakoroljanak rájuk. Tibi hangsúlyozta, hogy az ismertség mind segíthet, mind megnehezítheti a gyógyulást: „Néha úgy érzem, mintha egy üvegkalitkába lennék zárva, ahol minden mozdulatomat figyelik.”

A közelmúltban visszaesett, amit részben a szakemberek által ajánlott napi 1-2 deci borra való rászokásának tulajdonít, ami fokozatosan ismét elültette benne a káros szokásokat. Hangsúlyozta, hogy a társadalom által sokszor felkínált alkohol elfogadása, akár egészségügyi okokból is, súlyos következményekkel járhat.

Tibi rámutatott arra is, hogy a megtisztulás folyamata különösen nehéz lehet, amikor az ember környezete és közönsége elvárásokat támaszt a visszatérésével kapcsolatban. Felmerült a kérdés: vajon a népszerűség segít vagy gátol a felépülésben? " A művészet sokszor különös hajszát jelent, és sokszor a kreativitás akadályává válik a tiszta gondolkodás", mondta Kistibi.

A beszélgetés során nemcsak a szenvedélybetegségről esett szó, hanem a zenéről is. Megnyugtató volt hallani, hogy a Quimby legismertebb dalait Tibi józan időszakaiban írta. Története nemcsak a zenészeknek, hanem bárkinek inspirációt nyújthat a gyógyulásban, amelyen sokan keresztülmennek.

Ha ön is küzd a hasonló problémákkal, ne habozzon segítséget kérni, mert a változás lehetséges, sőt – Tibi esete is bizonyítja, hogy a személyes fejlődés és a támogatás csodákra képes! Ne feledje, a józanság egy új életmódot és lehetőségeket kínálhat!