Egy nemzetközi kutatócsoport a James Webb Űrteleszkóp (JWST) segítségével felfedezett egy ősi galaxist, amely körülbelül 330 millió évvel az ősrobbanás után bocsátott ki fényt.

A JADES-GS-z13-1-LA nevű galaxis fényének sikerült megmaradnia, annak ellenére, hogy a sűrű ködnek teljesen el kellett volna nyelnie – számolt be róla a Daily Mail.

Ez a galaxis az egyik legtávolabbi ismert galaxis a világegyetemben, fényének mintegy 13,5 milliárd fényévet kellett megtennie, hogy elérje a NASA űrteleszkópját. Ez azt jelenti, hogy a galaxis majdnem olyan régi, mint magának a világegyetemnek a keletkezése.

Minél távolabbi helyeket tudnak megfigyelni a csillagászok a JWST segítségével, annál messzebbre látnak vissza az időben, szinte egészen az ősrobbanásig. Az új felfedezés különösen fontos, mivel segít megérteni a kozmikus sötét korszakot, amely a korai univerzumban zajlott, amikor a semleges hidrogén gáznak nagyon sűrűnek kellett lennie ahhoz, hogy elnyomja a korai csillagok vagy galaxisok által kibocsátott fényt.

Kevin Hainline, az Arizonai Egyetem csillagásza és a kutatás egyik társszerzője kifejtette, hogy nem kellett volna ilyen galaxist találnunk, ha figyelembe vesszük a világegyetem fejlődéséről alkotott eddigi elképzeléseinket.

Ez a lenyűgöző felfedezés hatalmas következményekkel jár arra vonatkozóan, hogy hogyan és mikor keletkezett a világegyetem. A kutatócsoport a Nature folyóiratban tette közzé eredményeit, és jelenleg is dolgoznak azon, hogy megfejtsék, hogyan és miért bocsátott ki ez a galaxis Lyman-alfa sugárzást. Továbbá, a kutatás arra is rávilágít, hogy a világegyetem korai fázisaiban milyen különös folyamatok játszódtak le, amelyek révén a galaxisok kialakulhattak.

A felfedezés új perspektívákat nyithat a csillagászat és a kozmológia világában, és várhatóan számos további kutatást inspirál a galaxiskeletkezés és az univerzum fejlődésének megértése terén.