Fantasztikus élmény volt húsz nap alatt elkészíteni a Futni mentemet, a legújabb, rendkívül népszerű magyar vígjátékot. A film egyik főszereplője, Lovas Rozi elmondta, hogy akár a duplájára is szüksége lett volna a stábnak az ideális munkához, azonban a szűkös költségvetés ellenére a film szakmai színvonala nem szenvedett csorbát, hála a tehetséges szakembereknek.

A Futni menete eddig több mint 400 ezer nézőt vonzott, ami kiemelkedő teljesítmény a román gyártású filmek világában. Rozi kiemelte az elkészült produkció mögötti közösségi összefogást, amely során a producerek együttesen tettek azért, hogy mindenki kapjon valamit a film sikeréből.

A filmhez nem volt állami támogatás, de Lovas Rozi azt mondja, hogy a helyi produkciók, mint a Rákay Philip által készített Most vagy soha! című film, szintén nem tudtak kiemelkedő népszerűségnek örvendeni, aminél a nézők száma drámai mértékben csökkent a második hétvégére - ezzel szemben a Futni mentem iránti érdeklődés továbbra is tartosa.

Valamint, amikor a szakmai elismerésről kérdezték, Rozi kiemelte: 'Bár nem örülök a gyenge filmeknek, de örülök annak, amikor egy jól elkészített alkotás sikeres.' Megemlítette, hogy nagyon fontos, hogy a filmek tükrözzék a magyar történelmet és kultúrát, és hogy ezeket katartikus élményekké tudják alakítani.

A színház világában megszokott sötét drámáknál sokszor nehezebb a vígjátékokban hitelesen megjelenni. Saját tapasztalatai alapján Rozi elmondta, hogy míg az érzelmi mélységek feltárása koncentrációt és belső utazást igényel, a könnyedebb szerepek sokszor mégis nagyobb kihívások elé állítják a színészt.

A színházi és filmes világ elkülönülne egymástól, gyakran előfordul, hogy egy színész hajnalban forgat, aztán próbára megy, este pedig fellép. Rozi szerint a színész életstílusa rendkívül megterhelő; gyakran hosszú órákat dolgoznak, és az egészségi kockázatok nem kerülnek a középpontba.

A Radnóti Színház után, ahol nyolc évet töltött, egy új úton indult el, mert úgy érezte, hogy a kihívások és a gyerekek miatt már nem akar visszatérni egy kényelmes, garantált pozícióba. 'A színészet olyan, mint a folyamatos önfelfedezés, és a gyerekeim inspirálnak, hogy egy új dimenzióba lépjek' - mondta Rozi.

Úgy véli, hogy az idő másféle értelmet nyert a gyermekeivel kapcsolatban; a család fontosabbá vált, és ezért igyekszik minél több időt velük tölteni. A mélyen személyes élményeket fontosabbnak tartja, mint a rohamosan telő időben való küzdést.

A Loupe Színházi Társulatot két éve alapította barátaival, és Rozi rámutatott: a munka mennyisége egyre nő, és nagy szükség van arra, hogy a társulat folyamatosan fejlődjön. 'Ez egy inspiráló és izgalmas helyzet, de sok kockázattal is jár' - tette hozzá. A piaci helyzet nagyon kiszámíthatatlan lehet, hiszen ha a közönség nem látogatja meg a produkcióikat, könnyen csődbe juthatnak.

Beszélgettünk a jövőbeli terveikről is, és arról, hogy mit szólna, ha a gyerekei a színészetet választanák. Rozi szavai szerint a legfontosabb, hogy a következő előadásokban mindig új és izgalmas tartalmakat tudjanak nyújtani a nézők számára.