Csatári Sándorral, a híres gyűjtővel, beszélgettem mezőgazdasági gépekről és traktorokról, ami több, mint egyszerű hobbi: egy igazi szenvedély. Az 1980-as évek végén kezdődött gyűjtői szenvedélye azóta rengeteg különleges darabot vonzott magához, amik közül sok a traktorok régiójában kültéri múzeumokban is helyet kapott. A kiskunhalasi Agrár Géptörténeti Egyesület alapítójaként Sándor nemcsak tanúja volt a múlt gépeinek, hanem nagy részesedést vállal a múzeumok helyreállításában is.

A közelmúltban épp egy vízimalom rekonstrukcióján dolgozik, ami összefonódik a régi traktorok iránti szeretetével. A gyűjtő megosztotta meglepő érzéseit a gyűjtés során felfedezett motorokkal és alkatrészekkel, amiknek története élő legendák lenyomatai a modern gépészet világában.

Sándor szavai szerint már gyerekként is a traktorok körül sündörgött, hiszen a mezőgazdaságban nőtt fel, ahol nagyszülei és szülei a helyi szövetkezetben dolgoztak. Élénk emlékei között szerepel, hogy mindössze 8-10 évesen vezethették a traktorokat, amikor a szülei alig tudták tisztában tartani biztonságukat. "Menjél vele fiam, de vigyázz rá!" – mondták egy régi Hofherr traktornál, ami valóban izgalmas kalandokat ígért a fiatal Sándornak.

A traktorok nem csupán munkagépek, hanem emlékek is, amelyek az egykori falusi életet idézik fel. Sándor gyűjteményében ma már több tucat traktor szerepel, köztük Hofherr MEZ-32, egy 1936-os Rába, valamint különböző más modellek a 20-as évektől a 60-as évekig. Mindezek mögött nem csupán személyes nosztalgia rejlik, hanem egy élő történelem, amely a jövő generációi számára is tanulságos lehet.

Sándor különös szenvedéllyel gyűjti a régiségeket, beleértve az eredeti gépkatalógusokat és a régi könyveket is, amelyeket a mezőgazdasági gépekről írtak. Mémondja, hogy a régi darálók és sütőlapátok gyűjtésével igyekszik megőrizni a nagyszülei által készített hagyományokat. Sándor felesége is támogatta hobbiját, sokszor segítette a gépek restaurálásában, melyek élete végéig inspirálják őt.

Jelenleg a gyűjtői szenvedélye nem csupán a traktorokra terjed ki, hanem sok más mezőgazdasági eszközre is, mint almát, borsot, vagy akár cérnagyűjtőt. Csatári Sándor munkája és szenvedélye nemcsak saját öröme, hanem hozzájárul a magyar mezőgazdasági örökség megőrzéséhez is, ami egyre inkább szükségessé válik a modern világban.