Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Pauk György, a 20. század egyik legnagyobb magyar hegedűművésze, elhunyt. Pauk a második világháború utáni generáció egyik kiemelkedő alakja volt, akinek művészetét a mai napig sokan magukévá tették. Az ő elvesztése nemcsak Magyarország, hanem az egész zenei világ számára hatalmas űrt hagyott maga után.

Az ipari hátterű családban született Pauk György gyermekkorát a klasszikus zene iránti szenvedélye határozta meg. Édesanyja zongoraművészként vezette be őt a zene világába, azonban a családi tragédia hamar elérte őket, amikor a náci megszállás idején az ő családját is elhurcolták. Pauk nagymamája nevelte fel, és a Zeneakadémián már kilenc éves korában megkezdte tanulmányait, ahol különleges tehetségét gyorsan felfedezték.

A harminchárom éves korában felvett különleges tehetségek osztályába olyan mesterektől tanulhatott, mint Waldbauer Imre és Temesvári János, akiktől élethosszig tartó inspirációt nyert. Az uralkodó zenei stílusban, a Hubay-iskolát követve világhírű hegedűsökké válhatott a háború után. Az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, és Genovában megnyerte a Premio Paganini versenyt, ezzel nemcsak önmagának, hanem a magyar zenei közösségnek is ismertséget szerzett.

Zenei pályafutása során világszerte fellépett a legnagyobb szimfonikus zenekarokkal, és olyan karmesterekkel dolgozott, mint Leonard Bernstein és Herbert von Karajan. Artisztikus és szenvedélyes előadásaival mindig lenyűgözte a közönséget, és a zenekritikusok is magasztalták tehetségét. Pauk emellett egy jelentős pedagógiai munkát is elvégezett, hiszen évtizedeken keresztül tanított a londoni Royal Academy of Musicban és számos mesterkurzust vezetett világszerte.

A nyolcvanas években, a szocializmus enyhülésével, gyakran látogatott vissza Magyarországra, de az a lehetőség, hogy hazai növendékeknek taníthasson, nem valósult meg úgy, ahogy szeretett volna. Az utolsó években a Zeneakadémián tartott óráit a legnagyobb tisztelettel fogadták a diákok, akiknek tudásával és tapasztalatával maradandó hatást gyakorolt.

Pauk György emlékét örökre megőrizzük, hiszen ő nemcsak a földkerekség egyik legnagyobb hegedűse volt, hanem a zene szeretetének, az elhivatottságnak és a tanításnak is megtestesítője. Az ő életműve generációkat inspirál, és a zene iránti szenvedélye soha nem fog kihunyni.