Egy portugál hajó, a Bom Jesus (Jó Jézus) 1535. március 7-én indult útnak Lisszabonból, értékes rakománnyal a fedélzetén, többek között aranypénzekkel, rézrudakkal és navigációs műszerekkel. Úti célja India volt, de egy vihar következtében a hajó eltűnt a mélyben. Egészen 2008-ig senki sem tudta, mi történt vele, amikor namíbiai bányászok rábukkantak a hajóroncsra a sivatagban, amely hónapok óta rejtélyes módon rejtőzött.

A felfedezés Dr. Dieter Noli, dél-afrikai régészeti kutatások vezetője által évek óta várt esemény volt, aki figyelmeztette a bányászokat, hogy előbb-utóbb hajóroncsra bukkannak. Amikor megtalálták a hajót, többek között egy 11,5 kilós arany pénzérmékkel teli ládát is előkerültek, ami megerősítette a Bom Jesus korát és létezését.

A hajóban rejlő tárgyak, több ezer arany- és ezüstpénz, ágyúk, kardok és navigációs műszerek, elképesztően jó állapotban maradtak fenn az évszázadok során. A réz, amely a hajóban található, segített megvédeni a maradványokat a káros organizmusoktól, így még a fa és textilanyagok is érintetlenek maradtak.

A felfedezés nem csupán régészeti szempontból jelentős, hanem betekintést nyújt az Afrika történetébe is. A Bom Jesus hajóroncs az egyik legértékesebb és legépen megmaradt hajóroncs, amit Dél-Afrikában találtak, amely rengeteg kulturális és történelmi információt hozott napvilágra.

A lelet jogi helyzete is érdekes: mivel a hajó portugál állami tulajdonban állt, jogilag Portugáliát illette volna meg. Azonban a portugál kormány lemondott a jogáról, így a lelet Namíbiáé lett, ami egyfajta nemzetközi együttműködést is tükröz. Ez a gesztus nemcsak a tudomány és kultúra fenntartásában, hanem a nemzetek közötti barátságban is fontos lépés volt.

A heves viharral történő összeütközés és a sivatagi homok rejtett titkai után kiderült, hogy még a legszárazabb helyeken is rejlik kincs. A Bom Jesus hajóroncs felfedezése emlékeztet minket arra, hogy a múltban sok elfeledett történet vár arra, hogy újra felfedezzék.