Szórakozás

Miért érezzük magányosnak Katherine-t és Owen-t? Út a románc mélyére!

2024-11-19

Szerző: Dániel

A 'Magányos Szívek Menedéke' című film főszereplői igazán jelentős neveket vonultatnak fel: Laura Dern Oscar-díjas színésznő, Liam Hemsworth, és a rendező Susannah Grant, aki Oscar-jelölt is volt. A film háttere a lenyűgöző Marokkó, ahol a romantikus szálaknak minden adott lenne, ám a történet valahogy mégsem ragad magával.

Az elsődleges probléma a filmben az, hogy a romantikus kapcsolatok hihetetlennek tűnnek. A középpontban álló történet Katherine Loewe, egy 50+-os írónő és Owen Brophy, egy harmincas pasas kapcsolata, de a nézőknek nehéz elhinni, hogy ez a kettő valóban vonzalmat érez egymás iránt.

A kémia hiánya szembetűnő. A színészek játékában nem érzékeli a néző a kölcsönösen felnövekvő érzéseket - inkább úgy tűnik, mintha a filmkészítők próbálnák elhitetni veled, hogy szenvedélyes a vonzalom, pedig valójában inkább baráti szintről van szó. Mindezek ellenére a film ígéretes kezdete nem tudja megmenteni az unalmas fordulatokat és a gyenge karakterépítést.

A történet szerint Katherine egy társaságkerülő írónő, aki Marokkóba utazik egy alkotótábor részeként. Az alaphelyzet ígéretesen hangzik: van egy gyönyörű hely, lehetőség a kreatív írásra és a szórakozásra. De a karakterek viszonylag egydimenziósak, és a néző nem valóban érezheti át a magányt, ami körülveszi őket.

Egyik pillanatban Owen felfedezi a környéket, míg Katherine próbálja írni a regényét, és itt van a közös találkozás lehetősége. Ám a film nem tudja ezt a potenciált kihasználni, minek következtében a pár kapcsolata üresnek tűnik.

A film vizuális elemei vonzóak, de az operatőr, Ben Smithard munkája sem menti meg a hiányzó érzelmeket. Marokkó csodás tájai nem elég ahhoz, hogy a nézőnek valódi élményt nyújtsanak. A film végkifejlete is kiszámítható és sablonos, nem érzi a néző, hogy egy valódi kapcsolat alakulna ki.

Összességében a 'Magányos Szívek Menedéke' nem tudja maradandóra formálni a románcot, és végső soron a nézőknek az juthat eszébe, hogy bárcsak mélyebb érzelmi kapcsolatokkal találkozhattak volna. A film különösen abban az értelemben csalódás, hogy próbálja elhitetni velünk, hogy ami a vásznon történik, az is szerelem. De vajon érdemes-e elhinni?