Európa társadalmai egyre gyorsabban öregszenek, és a trend aggasztó. A 2020-as években világszerte csökkent a születésszám, és az Európai Unión belül a 2010-es évek stagnálása után jelentős csökkenés kezdődött a termékenységi arányszámban (a szülőképes korú nőkre jutó születések száma). 2024-re a várakozások szerint a legtöbb tagállamban, így Magyarországon is, a mélypontot fogja elérni.

Ez a helyzet komoly kérdéseket vet fel az állami szociális- és nyugdíjrendszerek fenntarthatósága kapcsán. A Bruegel gazdaságpolitikai agytröszt által készített 2024-es modell előrejelzése szerint a növekvő szociális kiadások és a csökkenő bevételek együttesen a tagállamok háromnegyedében jelentős költségvetési kiigazítást fog szükségessé tenni 2024 és 2031 között.

A legnagyobb kihívás a már az előző években megfeszített államok számára jelentkezik, amelyeknek, hogy a 3%-os költségvetési hiánycélt elérjék, jelentős kiigazításokat kell végrehajtaniuk. Magyarország esetében ez a GDP 3,3%-ának megfelelő költségeket fog jelenteni az öregedés pluszköltségei miatt.

Mindössze hat ország van az EU-ban, ahol a kormányoknak nem kell a számokkal sakkozniuk. Ilyen például Svédország, Dánia és Luxemburg, ahol a bevándorlás és a korábbi évek magasabb születésszáma miatt a költségvetési folyamatok pozitív irányba mozdulnak el. Ellenben a balti államok, mint Észtország, komoly problémákkal küzdenek, mivel az öregedés és az elvándorlás következtében a szociális rendszerek már alig képesek biztosítani a tisztes időskort.

A nyugdíjas dolgozók arányának növekedése is aggasztó jelenségnek számít. Az OECD által végzett modellezés szerint az uniós tagállamok túlnyomó többsége a következő 15 évben a nyugdíjkiadások GDP-arányos emelkedésére számíthat, kivéve Görögországot, ahol a gazdasági helyzet már eddig is válságos. Az ázsiai és balti példák azt mutatják, hogy a nyugdíjak összegének csökkentésével, valamint a nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatás elterjedésével néhány ország képes alkalmazkodni az öregedés kihívásaihoz.

Japánban a foglalkoztatottak 13,5%-a már 65 éven felüli, Dél-Koreában pedig ez az arány még magasabb. A balti államokban élők relatív szegénysége különösen éles helyzetet teremt, mivel az idősek jelentős része szegénységben él. Ezen a területen pedig Asia öregedésben élenjáró nemzetei, mint Dél-Korea és Japán, figyelmeztető példák lehetnek.

A nyugdíjas dolgozók aránya a társadalmi egyenlőtlenségek tükrében is kiemelkedik. Az Európában tapasztalható tendencia, hogy a relatív szegénységben élő idősek száma növekszik, ami a munkájukból élő nyugdíjasok számának emelkedésével jár együtt. Jelenleg mindezek a tendenciák arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a társadalmi felelősségvállalás és a közszolgáltatások minősége a jelenlegi politikai és gazdasági döntések következményeitől függ.