A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatási hálózatának központosított leválasztása óta eltelt öt év alatt Grűner György, a tudomány és innováció területén aktívan szerepet vállaló magyar-amerikai fizikus tapasztalatait osztja meg az innovációk fontosságáról. Palkovics László miniszter tanácsadójaként érvelt a kormány álláspontja mellett, ám mára az innováció iránti elköteleződése megkérdőjeleződött. "Végül kénytelen voltam megérteni, hogy itthon senkinek sem fontos igazán az innováció – láthatjuk ezt a politikai elit, a gazdasági oligarchák és a kockázati tőkés piacok, befektetők viselkedésén" – nyilatkozza a professzor.

Grűner szerint Magyarország gazdasága túlságosan a manuális termelésre és nem az innovációra épít, ez pedig a jövő számára súlyos problémákat vet fel. "Félő, hogy az ország a vesztesek oldalára kerül" – fűzi hozzá. Az interjú során hangsúlyozták, hogy az innováció terén elért előrelépések mértéke kielégítőtlen: a felfedezések és a piacképes találmányok száma alacsony.

Az innováció nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is a középpontba került, de Grűner figyelmeztet arra, hogy a hazai helyzet sokkal aggasztóbb, mint ahogy azt a kormányoldal igyekszik bemutatni. A kutatási infrastruktúra, amelyre a jövő tudományos teljesítménye épülhetne, nem áll a helyzet magaslatán.

Példaként hozza fel, hogy a Kaliforniai Egyetem éves kutatási költségvetése másfél milliárd dollár, míg Magyarország teljes kutatási kerete alig kerüli el ezt az összeget. "Ez a különbség évről évre szembetűnőbb" – mutatja ki a professzor a kutatás visszaszorulására vonatkozó elemzésében.

Grűner azt is megjegyzi, hogy az ázsiai kis tigrisek, mint Tajvan vagy Dél-Korea sikerei alapján nyújtott példák irrelevánsak Magyarország számára. "Ezek az országok a geopolitikai helyzetükből adódóan alakították ki az innovatív ökoszisztémájukat, míg Magyarország nem rendelkezik hasonló előnyökkel" – mutat rá a különbségekre.

A beszélgetés végén kifejti, hogy nagy szükség lenne a közép- és hosszú távú innovációs stratégiák kidolgozására, mivel a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Szerinte fontos lenne kreatív ötletek és támogatások biztosítása a tudósok számára, hiszen a jövő innovációja a fiatal tehetségek kezében van. A tudományos közösség és a kormány között azonban hiányzik az értelmes együttműködés, amely elengedhetetlen a kutatás támogatásához és a tudományos élet fellendítéséhez Magyarországon.

Grűner György kijelentései rávilágítanak arra, hogy a jövő innovációs lehetőségei elérhetők, de ehhez a politikai és gazdasági elitnek bele kellene szólniuk a tudományos stratégiákba, hogy a későbbi közös célokat elérhessük.