A repülőgépiparban már régóta bevett gyakorlat a kontrollált balesetek végrehajtása tesztbábukkal, hogy új modelleket próbáljanak ki, és a tapasztalatok alapján fokozzák a biztonságot. Az utasszállító repülőgépek esetén azonban az anyagi és logisztikai okok miatt ez a megközelítés nem annyira elterjedt, így a gyártók inkább szimulációkat, laboratóriumi teszteket és évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatokat használnak. De negyven éve egy különleges esemény történt: kontrollált körülmények között hajtottak végre egy repülőgép-balesetet a Mojave-sivatagban.

A NASA, az Amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) és a Dryden Repüléskutató Központ képviselői 1984. december 1-jén izgalommal várták, ahogy a Boeing 720-as repülőgép a Edwards légitámaszponton létező leszállópályához közelít, hogy végrehjtsék a Controlled Impact Demonstration (CID) nevű szimulációt. Ennek célja az volt, hogy teszteljék egy újfajta üzemanyag-additív hatásait, valamint megértsék, milyen biztonságos az utastér egy esetleges baleset során.

A kutatások során fontos kérdések merültek fel: lehetséges-e olyan üzemanyagot kifejleszteni, amely nem gyullad robbanásszerűen? Az FAA és a brit Imperial Chemical Industries erről a kérdésről dolgozott az FM-39 nevű, füstképződést gátló additívról, amely tűzbiztonsági szempontból ígéretesnek tűnt. Ezzel az új üzemanyaggal, az úgynevezett anti-misting kerosinnal (AMK), a kutatók a biztonságos repülés érdekében próbáltak innoválni.

A Boeing 720 katasztrófája nemcsak a tűzokozó anyagok tesztelése szempontjából volt figyelemre méltó, hanem a baleset lebonyolításának technikai részletei miatt is. A gépet egy veterán pilóta, Fitzhugh Fulton irányította, aki korábban az SR-71 Blackbird pilótája volt. A repülőgép, 34 tonna üzemanyaggal feltöltve, a tervezett módon siklott alá, de a végső megérkezés nem úgy zajlott, ahogy azt előre eltervezték.

A Boeing 720 a leszálló pálya közepén kívül landolt, és a bal szárny már a föld érintése előtt elérte a pályát, aminek következtében elfordult és súlyos tüzet okozott. A tűzoltók több mint egy óráig küzdöttek a lángokkal, míg sikerült azokat eloltani.

Az FAA úgy találta, hogy a tűz kisebb intenzitású volt, mint ha hagyományos kerozin táplálta volna a lángokat, ugyanakkor az FM-39 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kísérlet tanulságai segítettek új tűzmegelőzési szabályok bevezetésében, és a tüzelőanyagok biztonságosabbá tételében az utastérben.

Ez a kísérlet, amely becslések szerint 5 és 7 millió dollár közötti költséggel járt, azóta is különleges helyet foglal el a repüléstörténetben, hiszen ennyire nagy volumenű kontrollált baleset nem zajlott le azóta. Végül, 2012 áprilisában, egy Boeing 727 is kontrollált balesettel került a hírekbe, de ezt már nem hivatalos szervezetek irányították, hanem média cégek, ezzel felkeltve a kritikusok figyelmét. Azóta a repülőgépipar folyamatosan dolgozik a biztonság növelésén, és a balesetek tanulságaiból levont következtetéseken.