A Magyar Nemzet exkluzív interjút készített Regőczy Krisztinával, aki 1980-ban olimpiai ezüstérmet nyert a kiváló jégtáncost, Sallay Andrást kísérve. A Lake Placidben megrendezett esemény során sokan úgy vélték, hogy az ő produkciójuk volt a legkiemelkedőbb, ám végül csak a második helyet sikerült megszerezniük.

Regőczy Krisztina osztotta meg emlékeit arról a felejthetetlen napról. Elmondása szerint, amikor lejöttek a jégről, izgatottan várták a pontszámokat. Az akkori számítógépes program bonyolult rendszere miatt azonban percekbe telt, mire a nézők és a versenyzők megtudhatták, hogy valójában milyen jól teljesítettek.

"A kűrünkre kapott pontszámunk rendkívül magas volt, de a végső helyezésünk megjelenése mindent megváltoztatott" - mondta Krisztina. "A szovjet bírók sajnos csak a harmadik helyre rangsoroltak minket, ami végleg megölte az aranyérmünk álmát."

Annak ellenére, hogy a pillanat varázsa elvette a kedvüket, Regőczy örömmel gondolt vissza arra, hogy a jégen eltöltött percei tökéletesek voltak. Az évek során sosem beszéltek a verseny politikai vonatkozásairól, ám most már megfogalmazódott bennük a kérdés: vajon valójában mennyire volt fair a verseny?

A közelmúltban újra felmerült a kérdés, hogy a jégtáncban tapasztalt versenybeli igazságtalanságok idővel milyen hatással lehetnek a sportágra, és milyen üzenetet hordoznak a fiatalabb generációk számára. A jégtánc világa változik, és Regőczy útja egy fontos figyelmeztetés a jövő sportolói számára.