Pogačar bravúros győzelme

Tadej Pogačar egy bravúros, száz kilométerről indított támadása révén megnyerte a Zürichben rendezett országúti kerékpár-világbajnokság férfi mezőnyversenyét. Az eredményével Pogačar a harmadik olyan kerékpárossá vált, aki egy évben megnyerte a Giro d'Italiát, a Tour de France-t, és most világbajnoki címet is szerzett.

Szakértői várakozások

A verseny előtt a szakértők Pogačart tartották a legnagyobb esélyesnek, és nem alaptalanul. Az idény során kiemelkedő teljesítményt nyújtott, sok versenyt megnyerve. A hegyi szakaszokon végrehajtott távolsági támadásaival sokkolta ellenfeleit, hiszen az emelkedőkön végzett gyorsítgatásai misztikus hatással voltak rájuk. A Giro d'Italiát szinte szenvedés nélkül nyerte meg, míg a Tour de France-on már nagyobb kihívásokkal találkozott, de ott is győztesként zárt.

Kiemelkedő egynapos klasszikusok

A szlovén bringás az egynapos klasszikusokban is kiemelkedett, megnyerve a Liège-Bastogne-Liège versenyt, amely hasonló pályát kínált, mint a világbajnokság. Emellett a Milano-Sanremo versenyt is sikerült harmadik helyen zárnia, ezzel bizonyítva sokoldalúságát.

A Tour után újbóli sikerek

Pogačar számára a Tour de France után újra felf mozdult a formája, hiszen a Montreal-i Nagydíjat is magabiztosan nyerte a tőle megszokott stílusban, azaz távolról támadva. Ezen kívül a szlovén csapat erőssége is figyelemre méltó, beleértve az Vuelta a España győztesét, Primož Rogličot is, aki szintén nagy segítséget jelentett.

Fő riválisok a versenyen

A legnagyobb kihívói között emlegették a belga Remco Evenepoelt, aki két olimpiai aranyérmet is nyert Párizsban, és már az időfutamban is győzött Zürichben. Emellett a címvédő Mathieu van der Poelt, valamint a svájci Marc Hirschi is jelentős versenytársaként voltak jelen a versenyen.

A verseny nehézségei

A 273,9 kilométeres táv nemcsak a távolsága miatt volt nehéz, hanem a 4470 méteres szintemelkedés miatt is, amely igazán próbára tette a versenyzőket. A táv végét a rövid, meredek emelkedők és technikás lejtmenetek határozták meg, amelyek a végére megrostálták a mezőnyt.

A magyar csapat szereplése

A magyar csapat három taggal, Dina Márton, Fetter Erik és Valter Attila részvételével állt rajthoz, ami a 2009-es világbajnokság óta nem fordult elő. Fetter Erik aktívan részt vett a verseny kezdetén, dolgozott a mezőny elején, de nem tudott bekerülni a szökevények közé.

Pogačar váratlan támadása

Az elmenést a legjobb formában lévő kerékpárosok alakították ki, akik az élversenyzőkké tudtak válni, míg Pogačar váratlanul indította támadását a főmezőny ellen. A szakák többi tagja szereplésével együtt néha fárasztó ütközésekbe bonyolódtak, ami miatt megpróbálták ledolgozni a hátrányukat, de Pogačar távolodott el, és mellettük Tratnik felnőtt, így zökkenőmentesen érvényesült a terve.

Hajrá és győzelem

Az utolsó kört fordulva, már egyperces előny birtokában, a Bergstrassén folytatta a hajrát, ahol a többiek nem tudták tartani a tempót, és a végére érve egy ritka sorozatot fejezett be. A győzelmével Pogačar csatlakozott Eddy Merckx és Stephen Roche elit klubjához, akik szintén megnyerték a kerékpár hármas koronáját.

A finis izgalmai

A finisben, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az üldözők csak az ezüstérmért versenyeznek, érkező támadások ostromlásával próbálkoztak meg, miközben egy 1,3 kilométeres hajrát O'Connor indította, majd következett a sprintsorozat. A versenyt végül Pogačar dominálta a végső hajrában, míg a többi magyar résztvevő, Fetter Erik feladta a versenyt, Valter Attila 27. lett, míg Dina Márton a 78. helyet zárta.