1633-ban, amikor Saskia van Uylenburgh, a leeuwardeni polgármester lánya Amszterdamba látogatott unokatestvéréhez, Hendrickhez, nem sejtette, hogy a sorsfordító találkozón nem csupán az unokatestvérét fogja megismerni. A házban tartózkodott egy másik fiatalember, Rembrandt van Rijn, aki már 28 évesen elismert portréfestő volt, és Hendricktől bérelt lakást és műtermet.

Saskia gyönyörűsége mély benyomást tett Rembrandtra, aki a lány viszonylag alacsony társadalmi státuszát sem vette figyelembe, amikor néhány hónapon belül megkérte a kezét. A fiatal pár 1634-ben házasodott össze, és Rembrandt igyekezett mindent megadni feleségének, aki a hűvös társadalmi körutak és a műkereskedők világából érkezett a festő életébe. Rembrandt gazdagsága és a különleges művészi érzék rendkívüli életet biztosított számukra a Jodenbreestaat 4. szám alatt, ahol ritka könyvekre és egzotikus tárgyakra is költöttek.

Azonban a boldogságukat számos tragédia árnyékolta be: három gyermekük csecsemőkorban elhunyt, és csak Titus, 1641-ben született fiuk maradt életben. Tragikus fordulatként Saskia 1642-ben a tuberkulózis következtében elhunyt. Halála előtt két héttel több mint közös vagyonukat, Titusra hagyta, míg Rembrandt csak a kamatokkal rendelkezhetett, egy vagyonmegosztásnak hála, amely felesége végrendeletében szerepelt.

Saskia halála után Rembrandt magára maradt, gyermekével, Titusszal. A helyzet elviselhetetlenné vált, így felvett egy dajkát, Geertje Dircxet, akiről csak annyit tudunk, hogy valószínűleg írástudatlan volt, de Rembrandt művein kevésbé jelentőségteljes szereplővé vált. A két ember között gyorsan romantikus kapcsolatra derült fény, ami hatalmas botrányot keltett az amszterdami társadalomban.

Geertje Rembrandt felesége halott felesége ékszereit kérte el, amivel ügye cikornyás bírósági perhez vezetett. A bíróság végül őt ítélte el, arany ékszereket ellopva és 12 év hosszú büntetést kapott.

Geertje után Hendrickje Stoffels került Rembrandt életébe, akit ő korábbi felesége mintájára szintén modelleként használt. Az ő kapcsolatuk ellentmondásos volt, házasság nélkül, ami végül a helyi egyház előtt is ügyekhez vezetett, mivel Hendrickje gyermeket várt. Rembrandt által a festészetbe fektetett életforma olykor elesett pillanatokat hozott a számukra, mivel a művész vállalkozásait elárverezték.

Hendrickje és Rembrandt közös lánya, Cornelia 1654-ben született, és Hendrickje 1663-as haláláig együtt nevelték, azonban Rembrandt élete végén, 1669-ben, elszegényedve halt meg, utolsó éveit szorongásban töltve.