Egy nem mindennapi kémügy derült ki, amelyben Szergej Prokopjev orosz ügynök a gyanú szerint beszervezett egy ír parlamenti képviselőt, aki közvetlenül a Kreml érdekeit szolgálta. Az Irish Times nyomozása alapján a hírek úgy tűnik, hogy súlyos következményekkel járhatnak ír politikai körökben.

Prokopjev 2019-ben érkezett Írországba, ahol jogtanácsosként dolgozott az orosz nagykövetségen. Hivatalos feladata csak a jéghegy csúcsa volt, valójában azonban az volt a célja, hogy kiépítse az információs hálózatait az ír politika és média területén. Különösen érdekeltté vált a radikális és paramilitáris csoportok tevékenységében, hiszen Oroszország akkoriban próbálta fokozni a feszültséget az írek és az Egyesült Királyság között a brexit következményei miatt.

Prokopjev kapcsolatba lépett egy népszerű ír politikussal - az Irish Times jogi okokból nem nevezett meg senkit, csupán Kobalt névvel hivatkozott rá. Az ír titkosszolgálatok figyelemmel kísérték Prokopjev tevékenységét, valamint a politikai kapcsolatait, de az együttes működés mikéntjét illetően nem jutottak dűlőre. A képviselő pénzügyei nem kezdték el gyanúra adni okot, így a szakértők arra tippelnek, hogy az oroszok kompromittáló anyagokat gyűjthettek róla - evidens bizonyíték azonban nincs.

A cikk felfedi, hogy Oroszország a „mézesbödön-módszer” alkalmazását is bevette a stratégiájukba: egy vonzó nő rendszeresen látogatott Írországba, találkozott Kobalttal, majd visszautazott Oroszországba. Az Irish Times említi, hogy Kobalt részese volt olyan ügyeknek, melyek aláásták a közbizalmat a helyi intézmények iránt, de erről nem közöltek további részleteket.

Prokopjev tevékenysége végül 2022-ben ért véget, amikor a feszültség az orosz-ukrán háború miatt fokozódott, és őt három másik magyar diplomatával együtt kiutasították az országból. Kobalt továbbra is parlamenti képviselő, az ír hatóságok eddig nem tudtak nyomós indokkal élni ellene, mivel nem törvénysértőt tettek, és nem volt hozzáférési joga titkosított anyagokhoz, tehát azokat nem tudta átadni az oroszoknak. Az ügy különösen megkongatta a vészharangokat az ír politikai életben, felvetve a kérdést, vajon mennyire lehetnek sebezhetők a politikai képviselők a kémkedés és a zsarolás által.