Rendkívüli felfedezést tettek a tudósok a szibériai sztyeppén, ahol egy több mint 2800 éves hantra bukkantak, amely a titokzatos szkíták temetkezési szokásait rejti magában – számolt be a Live Science.

A kutatók szerint ez a temetkezési hely a bronz- és a vaskor közötti átmeneti időszakban készült, és a legősibb szkíta stílusjegyeket mutatja. A hatalmas síremlék valószínűleg egy magas rangú egyén végső nyughelye lehet, amelyben színes lovaglófelszereléseket és egyéb díszes tárgyakat találtak, amelyek nagy hasonlóságot mutatnak a szkíták által készített művekkel. Érdekes párhuzam, hogy a szkíta nép később, a történelem más szakaszában, több ezer kilométerrel nyugatabbra élt.

A sírban nemcsak lócsontokat találtak, hanem egy női csontvázat is, akit feltehetőleg szertartásos áldozatként temettek el. A szkíták temetkezési szokásairól nem maradtak fenn írásos emlékek, de régészeti leletekből és a történelem más népeinek feljegyzéseiből világos képet nyerünk szokásaikról.

A híres görög történetíró, Hérodotosz például a Krisztus előtti 5. században úgy írta le a szkíták szertartásait, hogy az elhunyt királyok tiszteletére több tucat lovat és szolgát áldoztak fel, amelyeket ezután kibeleztek és kitömtek, hogy a sírgödör körül állítsák őket, mintha körbe-körbe sétálnának.

Jelenleg annyit tudunk, hogy a szkíták Szibéria, Kelet-Ázsia és Eurázsia különböző területein éltek, azonban a kulturális eredetük és fejlődésük pontos helye és módja továbbra is kérdéses. A legújabb felfedezések alapján a kutatók megpróbálják felkutatni, hol és mikor kezdődött a szkíta civilizáció fénykora. E rejtély megoldása nemcsak a szkíták, hanem a korabeli népek történetéhez is új dimenziókat adhat.