Bevezetés

Az első világháborút követő párizsi békekonferencia sok ország számára nem biztosított kielégítő megoldásokat a fegyveres konfliktusokat megelőző problémákra, így Európa továbbra is széts fragmented, elégedetlen és nacionalista feszültségekkel terhelt kontinentssé vált. A versailles-i békeszerződés célja az volt, hogy ellehetetlenítsen olyan jövőbeli fegyveres konfliktusokat, mint amilyenek végül kitörtek. A diplomaták és politikai vezetők a történelem során sokféle elképzelést fogalmaztak meg a feszültségek oldására.

Coudenhove-Kalergi és a Páneurópa eszméje

1925-ben jelent meg Adolf Hitler híres könyve, a "Mein Kampf", amely radikális nézeteket terjesztett a német nacionalizmusról. Ugyanakkor ebben az időben Richard Coudenhove-Kalergi is életre hívta a "Páneurópa" eszméjét, amely egy integráltabb és egységesebb Európa képzelgésén alapult. Coudenhove-Kalergi elképzelései radikálisak, sőt sok tekintetben utópikusak voltak. Sokan úgy vélik, hogy ha a gróf elgondolásai megvalósultak volna, talán Európa története teljesen más irányt vehetett volna.

Európai Egyesült Államok terve

Coudenhove-Kalergi a háborúk megelőzésére egy különös tervet javasolt, amely szerint Európa több tagállam helyett egyetlen országként, egyfajta Európai Egyesült Államokként működött volna. Középpontjának Bécset jelölte ki, és onnan sugárirányban alakultak volna ki a kantonok, amelyek a fontos városokról kapták volna a nevüket. Ennek keretében létrejöhetett volna Budapest, Bukarest és Szeged kanton is. Az elképzelés összesen 24 államból állt volna (a középpontot nem számítva), köztük olyan városokkal, mint Milanó, München, Párizs vagy Berlin.

A kantonok létrehozásának célja

Coudenhove-Kalergi szándékosan nem etnikai, hanem gazdasági és földrajzi határok mentén gondolta megalkotni a kantonokat, ami valószínűleg csökkentette volna a nacionalista feszültségeket és konfliktusokat a régióban. Az általa javasolt rendszer lehetővé tette volna a többnemzetiségű államok kialakulását, ami elősegítette volna a gazdasági együttműködést. A gróf fantáziája kiterjedt, úgy gondolta, hogy a világ is hasonlóan működhetne, és csak öt államra lenne szükség: a Páneurópai Unióra, a Pánamerikai Unióra, a Brit Nemzetközösségre, a Szovjetunióra és a Pánázsiai Unióra.

Támogatók és következmények

A Coudenhove-Kalergi által képviselt páneurópai eszme sok támogatóra talált, például Ignaz Seipel, Ausztria szövetségi kancellárja és Carlo Sforza, olasz antifasiszta politikus. A páneurópai eszmék hatására Aristide Briand, Franciaország miniszterelnöke is beszédet mondott az ENSZ elődjének, a Nemzetek Szövetségének ülésén, ahol a kontinens országai közötti együttműködés szükségességét hangsúlyozta.

Későbbi hatások

Habár Coudenhove-Kalergi sokak számára radikális tervnek tűnt, mégis messze túllépett korának gondolkodásmódján. A második világháború során és után ismét feléledtek a páneurópai elképzelések. 1944-ben megjelent könyvében Churchill és más prominens politikai vezetők is támogatták elképzeléseit, de inkább az integrációra és a békére összpontosítva.

Örökség és befejezés

Richard Coudenhove-Kalergi életművének jelentős hatása volt az európai integrációra, és hozzájárult ahhoz, hogy a kontinens sorsa egészen másképp alakuljon a későbbiekben. 1972-ben, 77 éves korában hunyt el Ausztriában, és bár elismerték, hogy innovatív elképzelései sokat tettek az európai együttműködésért, a végső szívfájdalma az volt, hogy sok álmát sosem sikerült megvalósítani.