A Habsburg Birodalom története tele van meglepő fordulatokkal, de talán a legérdekesebb az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia rendelkezett egy mindössze 0,6 négyzetkilométeres területtel Kínában, Tiencsin városában. Ez a kolónia, amely 30 ezer ember otthona volt, nemcsak a Monarchia természetes terjeszkedésének kísérlete volt, hanem izgalmas betekintést nyújt a 19. századi gyarmatosítással kapcsolatos politikai intrikákba is.

A Monarchia terjeszkedési szándékai éppen akkor kezdtek intenzívebbé válni, amikor a Nyugat nagy része fokozatosan befolyásra tett szert Kínában az ópiumháborúk következtében. A helyi ellenszenv főként a japán, francia, angol, német és más nyugati hatalmakkal szemben fokozatosan erősödött, ami végül a híres Boxerlázadáshoz vezetett 1900 nyarán. A Boxer-mozgalom tagjai a külhoniakat, köztük az osztrák-magyar közösséget is támadták, ami komoly károkat okozott.

A Monarchia a helyzetre katonai beavatkozással reagált, bár a részvételük mértéke vitatható. A haditengerészet néhány hajóját, köztük az SMS Zenta cirkálót küldték a helyszínre, de összesen csak körülbelül 296 tengerész szolgált. Bár az Osztrák-Magyar Monarchia nem volt jelentős gazdasági érdekeltséggel a térségben, a kormány úgy döntött, hogy a Boxer lázadást meg kell fékezni, hogy megőrizze kis területét.

A magyar nép is érezte ennek a gyarmati kisérletnek a hatását. Tiencsinben a magyar közösség számára külön intézményeket és épületeket alapítottak, beleértve a konzulátust és a tiszti kaszinót is. A terület fejlődése lassú volt, és a Monarchiának nem volt komoly szándékában a gyarmat irányítása, ami a későbbi sikertelenséghez vezetett. A legnagyobb kihívást a helyi fejlődés hozta, hiszen a francia hatóságok mellett a magyar gyarmati terület is szembe kellett, hogy nézzen a helyi kormányzással.

1905-re a terület forgalmas kereskedelmi központtá vált, és fontos híd épült a Hajho-folyó két partja között, ami kulcsfontosságú volt a közlekedésben. Az osztrák-magyar koncessziós terület élete azonban tragikus módon megváltozott 1911 őszén, amikor egy tájfun szinte mindent elmosott.

A történet végére, amikor Kína belépett az első világháborúba az Antant oldalán, már nem maradt több kifejezett érdekérvényesítési lehetőségük. Az osztrák-magyar koncessziós terület 1917-ben hivatalosan is véget ért, ami a Monarchia kudarcát jelentette a gyarmatosítás terén. A gyönyörű épületek és a konzulátus nyomai azonban ma is láthatók Tiencsinben, és emlékeztetnek arra az időszakra, amikor a Monarchia kicsi, de izgalmas lábnyomot hagyott Kína földjén.