Carl von Clausewitz a 19. század elején kifogástalanul megfogalmazta, hogy "Minden kornak megvolt a maga fajtája a háborúknak." A történészek és hadtudósok ma is egyetértenek ezzel a megállapítással, hiszen a háborúk természete és formája korszakról korszakra változik. A kérdés, hogy a jövő háborúi mennyire lesznek totálisak, különösen időszerűvé vált a legújabb konfliktusok fényében.

A 20. század második felében a hidegháborús időszakban a nukleáris elrettentés dominálta a szuperhatalmi konfliktusokat, ami a hagyományos háborúk háttérbe szorulásához vezetett. A Szovjetunió összeomlása után a háborúk formái, különösen az amerikai beavatkozások, számos új kihívást tettek a tervezők elé, akik a helyi konfliktusokra, etnikai erőszakra és humanitárius válságokra reagáltak.

A 2001. szeptember 11-i merényletek után a figyelem a nem állami szereplőkre és terrorista csoportokra irányult. A terrorizmus elleni háború új dimenziót adott a globális konfliktusoknak, ami a klasszikus államok közötti háborúk háttérbe szorulását eredményezte. Ez a tendencia azonban 2022-ben radikálisan megváltozott Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója révén, amely a második világháború óta a legnagyobb katonai konfliktus Európában.

A jelenlegi konfliktus során az Egyesült Államok és szövetségesei Ukrajna támogatására példa nélküli pénzügyi és katonai segítséget nyújtanak, míg Kína, Irán és Észak-Korea Oroszországot segítik. A globális politikai táj tehát mindkét oldal számára kockázatos és összetett helyzetet teremtett, amely nemcsak katonai, hanem gazdasági és politikai következményekkel is jár.

Kétségtelen, hogy az Ukrajnában tapasztalható háborúk formája drámaian eltér az azt megelőző évtizedek konfliktusaitól. A harcoló felek hatalmas erőforrásokat mozgósítanak, és nemcsak katonai, hanem gazdasági és társadalmi infrastruktúrákat is célba vesznek. A modern konfliktusok tehát már nem csupán katonai összecsapásokról szólnak, hanem a legkülönbözőbb társadalmi rétegek és a globális gazdaság összefonódásáról.

A hadviselés jövője, különösen a megváltozott geopolitikai helyzetben, új kihívásokat jelent a stratégák és tervezők számára. A jövőbeni háborúk során a nem állami szereplők, mint a terroristák vagy zsoldosok szerepe, híven tükrözi a világ megváltozott arculatát. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fel kell készülniük egy olyan konfliktusformára, amelyben a klasszikus háborús normák már nem érvényesek.

A hennák és proxy háborúk idején a hadviselés stratégiájának átalakulása létfontosságú. Ukrajna tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy a hagyományos állami hadseregek mellett a nem állami szereplők integrálása kulcsfontosságú lehet a jövőbeni stratégiákban.

A jövő háborúinak jellemzői és a különböző szereplők közti összetett kapcsolatok megértése döntő fontosságú az indokínai térség potenciális konfliktusai szempontjából is. A Tajvannal kapcsolatos feszültségek és az amerikai katonai támogatás megerősítése jelzi, hogy a modern hadviselés új dimenziókba léphet.