Vámos Miklóst kiutasították a szigligeti alkotóházból, de miért?
2024-11-30
Szerző: Ádám
A közelmúltban Vámos Miklós, a népszerű író és publicista, megosztotta élményeit a szigligeti alkotóházból való kiutasításával kapcsolatban, amely sok kérdést felvetett a művészi szabadság és a művészeti közösség jövőjéről.
Vámos Miklós egy nosztalgikus posztban írt arról, hogy mennyi időt töltött Szigligetben, és hangsúlyozta, hogy lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor ott tartózkodott. Érdekes módon az író csak az öreg fák alatt ülve elemzi emlékeit, ami sokak számára ismerős lehet, akik szintén a kreatív környezet varázsát keresték ebben a festői faluban.
A kiutasítás körüli zűrzavar sokakat meglepett. Hírek szerint már 10 éve kitiltották a pogány népet az alkotóház arborétumából, és a vidéki művészeti közeg változása miatt a Szigligeten eltöltött idő egyre inkább emlékké válik. Az alkotóház története különösen régi, hiszen sok neves író, költő és fordító, köztük Nobel-díjasok is, sok időt töltöttek itt.
Vámos Miklós kiutasítása arra is rávilágít, hogy a művészeti közösségeken belül milyen feszültségek léteznek. Egy névtelenséget kérő írótól érkező információ szerint a szigligeti alkotóház nemcsak a művészi kifejezés színhelye volt, hanem a konfliktusok kiindulópontja is. Az utolsó alkalommal, amikor ott tartózkodtak, felmerült a kérdés, hogy a szobát miért nem tudják elhagyni egy meghatározott időpontig. Számtalan hasonló történetet hallottam már másoktól is, ami azt mutatja, hogy az alkotóházban eltöltött idő nem mindig volt zökkenőmentes.
Bár a kiutasítás szomorú esemény, Szőnyi Ferenc, egy másik neves író és költő, szintén megosztotta a szigligeti alkotóház pozitív emlékét. Szőnyi elmondta, hogy itt több regény és vers született, és hogy a Nobel-díjas Kertész Imre is sok időt töltött a helyszínen, sőt, Csurka István és Spiró György is dolgozott itt. Az alkotóház története tehát gazdag és változatos, és a jövőbeni események kérdéseket vetnek fel a művészet támogatásáról és fenntartásáról.
Vámos Miklós kiutasítása rávilágít arra, hogy a művészeti közösségnek hogyan kellene reagálnia a változásokra, és hogy milyen fontos a tapasztalatok megosztása a jövő generációival.