
A bártól a bűnügyi rekordig: a festmény, amely Olaszországot hátrányosan érinti
2025-03-14
Szerző: László
Egy angol arisztokrata, Barbara De Dozsa, ragaszkodik egy XVI. századi festményhez, amely több mint ötven éve került ellopásra a bellunói Polgári Múzeumból. A mű Antonio Solario, a velencei mester Madonna and Child című alkotása, amely számos jelentős galériában, például a londoni Nemzeti Galériában is megtalálható.
Ezt a festményt 1872-ben vásárolták meg a bellunói múzeum számára, és egészen 1973-ig a Veneto régióban maradt, amikor egy bűnbanda ellopta, több más műtárggyal együtt. Bár néhány műtárgyat később Ausztriában megtaláltak, a Madonna and Child nem került elő. Barbara De Dozsa a festményt jóhiszeműen vásárolta meg, ami azt jelentette, hogy a családja kastélyában, Norfolkban évtizedekig díszítette.
Az ügy a festmény 2017-es aukciós értékesítése után kapott figyelmet, miután kiderült, hogy a volt férje halála után De Dozsa a műtárgyat egy helyi aukciós házon keresztül szerette volna eladni. Közben valaki értesítette a bellunói múzeumot, s az ügy kiderült. A járvány miatti közigazgatási zűrzavar miatt azonban a festményt visszaadták De Dozsa bárónőnek, aki azóta elutasított minden kérdést a festmény Olaszországba való visszaszállításáról.
Barbara De Dozsa azzal érvelt, hogy mivel ő nem tudta, hogy a festmény lopott, ezért jogosan birtokolja. Azonban nem tudott bemutatni semmilyen dokumentumot, amely igazolná a tulajdonjogát. Ráadásul, mivel a művészeti piacon a festmény értékét 60-80 ezer euróra becsülte (mintegy 24-32 millió forint), ő is követelt egy bizonyos összeget a visszaadásért.
Christopher Marinello, művészeti szakjogász többször is próbálta meggyőzni De Dozsa bárónőt, hogy adja vissza a festményt, azonban ő makacsul ragaszkodik a birtoklásához. A rendőrség válasza arra a kérdésre, hogy miért nem léptek fel az ügyben, azt mutatta, hogy a helyzet polgári ügyként van kezelve, mivel a bűncselekményt nem ő követte el.
Milyen következményekkel járhat ez az ügy? A művészet világában és a bűnüldözés területén egyaránt, ez az eset felveti a kérdést: kié valójában a műtárgy? Az európai rendőrségi rendszer egyre bonyolultabb, és a festmény sorsa továbbra is bizonytalan, ami súlyosbítja Olaszország kulturális örökségének védelmével kapcsolatos kihívásokat.