Még az automatizált járművek korszakának hajnalán, 1995-ben a Mercedes mérnökei elhatározták, hogy megmutatják, milyen is lesz a közlekedés a jövőben. Egy európai kezdeményezés keretében indították el projektjüket, amelynek célja a W140-es S-osztályú Mercedes önvezető változatának kifejlesztése volt – és a jármű tényleges tesztelése egy 1678 kilométeres úton zajlott München és Koppenhága között, minimális emberi beavatkozással.

Ehhez a folyamathoz számos német autógyártó és technológiai vállalat csatlakozott, a projektet pedig az Európai Unió is támogatta és finanszírozta. Ez a kezdeményezés az EUREKA-PROMETHEUS nevet viselte, és nyolc éven keresztül zajlott, amelynek eredményeként létrejött a Mercedes-Benz VITA járműve. Ez az innovatív autó mini videokamerákat használt az első és hátsó szélvédő mögött, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a forgalmat és az útviszonyokat.

A technológia előrehaladtával a VITA képes volt az adatok alapján eldönteni, mikor szükséges fékezni, gyorsítani vagy kormányozni, hogy a lehető legbiztonságosabb módon navigáljon a forgalomban. Az 1991 és 1998 között gyártott S-osztály, közismert nevén a „Bálna”, tehát nemcsak futurisztikus ígéreteket tett, hanem valódi utazásokat tett meg önállóan is.

Az autón összesen négy kamera figyelte a közlekedési helyzetet, azonban a technológia használatához jelentős hardver kellet, ami megtöltötte az autó belterét számítástechnikai eszközökkel. A VITA figyelmeztetett a holtterekre, a sávváltásra, és megfelelőt tartott a távolságot, ami később elvezetett minket a modern járművek biztonsági rendszereihez, mint a sávtartó és a távolságtartó adaptív tempomattal.

Bár a projekt eredményei megdöbbentőek voltak, a technológia költségei és a gyártás bonyolultsága miatt nem váltak elérhetővé a nagyközönség számára. A fejlődés korlátai miatt a technológiát részleteiben, szivárogva vezették be az autóiparba, mindez a 2000-es években vált nyilvánvalóvá. Az autóipar csúcsán ma már azt látjuk, hogy az önvezető autók nem csupán álmok, hanem valósággá váltak.