A kasztrálás, amely a 16. századtól kezdve egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, egészen a 18. századig bevett gyakorlat volt. A fiúkat általában 7-9 éves korukban kastrálták, hogy megőrizzék angyali hangjukat, és tehetséges operaénekesekké válhassanak. E férfiakat itáliai nyelven castratiként emlegetik, és nemcsak óriási népszerűségnek örvendtek, hanem sok nő igen vonzónak találta őket, telhetetlen szeretőkként tartották számon.

A kasztrált énekesek felemelkedése

A 16. században a királyi és hercegi udvarokban egyre több herélt fiú tűnt fel, mint például Hernando Bustamante, az első dokumentált castrato. A nők nyílt fellépései tilalomban voltak, az egyházi kórusokban pedig férfiakkal helyettesítették őket, hogy elkerüljék a bűnös vágyakat felkeltő női hangokat. A kasztrálás mindig a pubertás előtt zajlott - gyakran félelmetes körülmények között, mivel az eljárást a szülők vagy énektanáraik ajánlották. Sokan szegény családokból származtak, így a kasztrálás, amelynek költségei magasak voltak, gyakran szoros érzelmi és anyagi nyomás alatt álltak.

A kasztrálás eljárása borzalmas fájdalmakkal és kockázatokkal járt, elaltatásuk érdekében ópiummal éltek, vagy különböző módszerekkel próbálták csillapítani szenvedéseiket. A beavatkozás következtében a fiúknál tesztoszteronhiány alakult ki, így hangjuk magasabb, gyermekiesebbé vált, miközben a hangképző apparátusuk erősebbé és kifejezőbbé vált. Az eljárás nemcsak a hangjukat, hanem testalkatukat is szemmel láthatóan megváltoztatta, hiszen a kasztrált fiúk bordái jobban megnyúltak, sőt, mellkasuk is kidudorodott.

Ezek a férfiak az opera világában hamar népszerűvé váltak

A kasztrált énekesek az operavilág igazi sztárjaivá váltak, hatalmas vagyont kerestek, és az egész világ rajongott értük, főleg a nők. Az a hír járta róluk, hogy telhetetlen szeretők, és úgy vélték, hogy a kasztrálás fokozta szexuális igényeiket, ami sokak számára csak még vonzóbbá tette őket. Az egyik legismertebb eset 1766-ból származik, amikor egy Tenducci nevű kastrált énekes megszöktetett egy fiatal lányt, amiért végül börtönbüntetést kapott.

Bár a házasság a vallás szerint tiltott volt számukra, a kasztrált énekesek mégis népszerű partnereknek számítottak. A legnagyobb sztárok között volt Baldassare Ferri, Caffarelli és Farinelli, akik mind tudományos szinten is kiemelkedtek művészi tehetségükkel. Az opera iránti szenvedélyük és az irántuk érzett vonzalom több nő szívét is meghódította, akik ékszerekkel és ajándékokkal halmozták el őket, sőt, akár titkos kapcsolatokra is hajlamosak voltak.

A 18. század végére, 19. század elejére azonban a női szopránok megjelenésével a kasztrált énekesek háttérbe szorultak, így a női szerepeket már nem volt szükség férfiakra bízni. A kasztrált énekesek varázsa és egyedülálló karriere azonban örökre beíródott az opera és a zene történetébe, emléküket ma is őrizhetjük és csodálhatjuk az utókor számára.