A Pannonhalmi Bencés Apátság zaklatási ügyei

A 2000-es évek elején a Pannonhalmi Bencés Apátság egyik szerzetese több diákot zaklatott. Amikor 2015-ben Várszegi Asztrik akkori főapát tudomására jutottak a történések, vállalta a nyilvános szembenézést, és bocsánatot kért az áldozatoktól. Az azóta eltelt időszakban a nyilvánosságra került egyházi zaklatási ügyek óriási felháborodást váltottak ki, nemcsak a Pannonhalmi Bencések, hanem a magyar társadalom körében is. Hogyan élik meg mindezt belülről, közvetlen közelről, egy fedél alatt az elkövetőkkel? Hortobágyi T. Cirill, a Pannonhalmi Főapát, osztja meg érzéseit és gondolatait e cikk keretein belül.

Bocsánatkérés és felelősségvállalás

„Iskolafenntartó szerzetesként együttes érzéssel és őszintén bocsánatot kérek minden gyermektől, szülőtől és tanártól, akit bármelyik intézményünkben sérelem, megalázás vagy bántalmazás ért" – hangoztatja a főapát a nyilvánosságnak szóló üzenetében.

A bocsánatkérésnek szívből kell jönnie; el kell ismernie a másik fájdalmát, és felajánlania a segítését a gyógyulásban. A főapát hangsúlyozza: téved az, aki azt hiszi, hogy a kihallgatás során az áldozatok csak a történések pontos rögzítésére és a „jól végzett” munkára fókuszálnak. A valós meghallgatás során a valódi érzelmekre és azokra a szavak mögötti üzenetekre is figyelemmel kell lennünk.

Az intézmények felelőssége

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve, a bántalmazásokkal foglalkozó intézményeknek és közösségeknek határozottan kell felvenniük a felelősséget. A Bencés közösséget is felelősség terheli, hiszen sok esetben közvetlenül szembesültek a problémával. A Vatikán már évek óta komolyan foglalkozik a szexuális zaklatás ügyével a katolikus egyház berkein belül, és az Egyesült Államokban is felnőttek a legsúlyosabb botrányok, amelyek kihatottak a hívők közötti bizalomra.

Sok más európai ország, például Franciaország és Németország is egyházi vizsgálatokon keresztül igyekszik helyreállítani a bizalmat. Magyarországon azonban, a körülmények ellenére, a nyilvánosságra hozatal számos kérdést vet fel: Mi történik az elkövetőkkel? El fognak-e számolni a tetteikkel? Meg tudunk bízni ebben a szervezetben a jövőben?

A közvélemény reakciója és a közösség szerepe

Bár a közvélemény egyre inkább foglalkozik a témával, és sokkal nagyobb figyelmet szentel a bántalmazásokkal kapcsolatos ügyek kivizsgálására, még mindig jelentős az elfordulás és a titkolózás. Az áldozatoknak nemcsak a gyógyulásra van szükségük, hanem azt is szeretnék, ha a közösség – legyen az egyházi vagy világi – nyíltan felvállalná a felelősséget az elkövetett tettekért, és kollaborálna a gyógyulásuk érdekében.

A jövő építése

A bencés közösség tagjaként a főapát hangsúlyozná a nyílt és transzparens kommunikáció, valamint a bocsánatkérés fontosságát, hiszen csak így lehet építeni a jövőt. A bizalom helyreállítása és a bántalmazottak támogatása vezethet a valódi gyógyuláshoz – a közösségnek összefogva kell harcolnia a visszaélések ellen, és biztosítani kell, hogy a jövőben egyik áldozat se érezze magát kiszolgáltatottnak.