Ha egy film játékideje meghaladja a 2 és fél órát, a nézők többsége már automatikusan a „hosszú filmek” kategóriájába sorolja azt. 3-4 óra felett pedig sokak számára ijesztőnek tűnik, hiszen olyan programmé, amit kétszer is meg kell fontolni, mielőtt belevágnánk. A mainstream filmes világban a három és fél óra a határ, amit nem szabad áttörni - emiatt is érthető, hogy az igazán hosszú filmek között a művészfilmek és dokumentumfilmek találhatóak, amelyek kevésbé vannak alávetve a kereskedelmi érdekeknek.

A világ leghosszabb filmje, a Logistics, egy svéd dokumentumfilm, amely 2012-ben készült, és a megdöbbentő 857 órás játékideje miatt valószínűleg sokáig megőrzi ezt a rekordot. Ha meg akarnád nézni, számolj körülbelül 35 nap folyamatos nézési idővel! A Logistics minden vetítése alapos tervezést igényelt, így mindössze három alkalommal volt látható a mozikban. A svédországi premier 2012. december 1-jén történt az Uppsalai Városi Könyvtárban, amit 2013. január 6-án zártak le. Ezt követően több mint 11 év múltán a film kizárólag online volt elérhető.

A filmet készítő Magnussen házaspár kezdetben azt a kérdést tette fel, hogy honnan érkezik a rengeteg technikai eszköz, amit a mindennapjainkban használunk. Lépésszámlálókkal fölvértezve követni kezdték a termékek útját a boltokból egészen a kínai gyártókig valós időben rögzítve eseményeket, ami talán magyarázatot ad a film hihetetlen hosszára.

A Logistics előtt volt egy másik svéd projekt is: Anders Wenberg Ambianc című filmje, amely 72 perces ízelítőt követően 7 óra 19 perces második előzetest kapott 2016-ban. Az Ambianc érdekes példája a szokatlan alkotásoknak, amely rendkívüli hosszúságú filmet ígért – azonban mint látható, mindez nem a klasszikus értelemben vett nézőélmény.

A lista harmadik helyezettje a Modern Times Forever (Stora Enso Building, Helsinki), amely 240 órás játékidőt mondhat magáénak. Ez a film a jövő építkezéseit mutatja be, és egy különleges vetítés keretein belül valósult meg. A Beijing 2003 című munka, Ai Weiwei 150 órával a negyedik helyezett, amely a pekingi utcák eseményeit dokumentálja.

Elgondolkodtató, hogy a 18. helyen álló Tarr Béla Sátántangójának is van igazán hosszú játékideje, időtartama 7 óra 19 perc. A valódi film-őrültek számára kihívásokkal teli élményt kínálnak ezek a rendkívüli alkotások, amelyek háttérbe szorítják a hagyományos filmes normákat. Léteznek tehát olyan filmek, amelyek a hagyományos nézői elvárásokkal szemben radikálisan új utakat keresnek, és ezt a digitális platformok korában a legnagyobb bátorsággal teszik.

A filmes közönség tehát a jövőben is számos meglepetésre készülhet, hiszen az innováció és a művészeti kifejezés formái végtelenek, és a hosszú filmek világában mindig akad valami különleges, ami elvarázsol vagy éppen ellenkezőleg, elborzaszt.